Csomor Erzsébet (szerk.): Zalaegerszegi végrendeletek 1701-1826 I. 1701-1803 - Zalai gyűjtemény 77/1. (Zalaegerszeg, 2015)
Végrendeletek Zalaegerszegen a 18–19. században
tása volt, hanem a javak felhalmozása”39 térségünkre is érvényes a 18. században. A saját kezű aláírások alacsony száma tehát arról tanúskodik, hogy az örökhagyók többsége nem tudott írni, rendelkezéseiket a városi tanács tisztségviselője - általában a jegyző - foglalta írásba és jegyezte le. A végrendeletek tanúnévsora a városi magistrátus néhány tagját tünteti fel, legtöbbször a városbíró, a jegyző, az esküdtek, valamint a rendelkező által az eseményre meghívott személyek. Számuk legtöbb esetben négy-hét fő, de találkozunk olyan végrendelettel is, amelyet tíz, tizenkét személy hitelesített. A tanúk névsorát vizsgálva - néhány esetet kivéve - elmondható, hogy formailag megfelelnek az 1715-ös törvényben előírtaknak. Ezeket a végrendeleteket az előírt tanúlétszám helyett egy-két személy írta alá, amiért - érvényesség hiányában - elvben meg is támadhatták volna, de a városi bíróság előtt lefolytatott perek között nem találtunk emiatt megtámadott végrendeletet. A testamentumok tanúnévsorában a fentebb említett személyek mellett más városi, megyei tisztségviselőkkel is találkozunk. 1751-ben Huszár István három tanúja között [...] Ferenc egerszegi várnaggyal, Gothard János 1814-ben kelt testamentumának öt tanúja között Ga- belits Ferenc vármegyei tiszti alügyésszel. 1808-ban Horváth György hitelesítői között Háry Farkas vármegyei archiváriust említik, Gruber Terézia hat tanúja között 1832-ben Kegl Leopold megyebeli sebész nevét olvashatjuk. Horváth Éva nyolc tanúja között 1779-ben az Ispita alapító Pintér Máté nevével találkozunk, Honig Ferenc zalaegerszegi oskolamester 1815-ben említődik Albert Gábornál. Folytathatnánk a sort strázsamesterekkel, városi hajdúkkal, hegymesterekkel stb., akik szintén gyakran szerepelnek a tanúk között. A testamentumok tanúnévsora fontos forrása lehet Zalaegerszeg város archontológiájának összeállításához. Benda Gyula a halál szezonalításáról végzett kutatásai alapján kimutatta, hogy a halálozások csúcspontja január-március, ezzel szemben a nyári hónapokban (június-augusztus) csökken a mortalitás.40 * Kíváncsiak voltunk, testamentumaink keletkezése és a halál periodicitása között van-e összefüggés. A 712 testamentum keltezését hónapok szerinti bontásban összegeztük, és érdekes eredményt kaptunk. Legtöbb végrendelet január-márciusban kelt, a legkevesebb június-augusztusban. Október-decemberben szintén emelkedés figyelhető meg. Az adatok arra engednek következtetni, hogy a testálás dátuma egybeesik nemcsak az elmúlás gondolatával, hanem a valós egészségi állapottal, továbbá igazolhatják Benda Gyula megállapítását a halálesetek szezonalításáról. Testamentumaink időpontját vizsgálva azonban még egy kérdés felvetődik. Vajon befolyásolta-e a végrendelkezési gyakorlatot egy más jellegű szezonalítás, a tavasztól őszig tartó állandó munkavégzés. Ebből a nézőpontból adataink azt mutatják, hogy dologidőben 39Tárkány 1961.161. 40 Benda Gyula: Zsellérből polgár. Keszthely társadalma, 1740-1849. [Budapest-Zalaegerszeg] 2008. 388. 14
