Csomor Erzsébet (szerk.): Zalaegerszegi végrendeletek 1701-1826 I. 1701-1803 - Zalai gyűjtemény 77/1. (Zalaegerszeg, 2015)
Végrendeletek Zalaegerszegen a 18–19. században - Zalaegerszegi végrendeletek 1701. augusztus 18.–1803. december 17.
adattassék neki két köböl búza és két köböl rozs, az mentémet is néki hagyom, és más egyéb féle viselőruházatomat. Ötödször. Az házomat hagyom, és adom az végiben lévő káposztáskerttel Bognár vömnek háromszáz foréntokért úgy, hogy abbúl az leányomnak, Évának elengedtem száz foréntokat, azért tartozik csak fizetni az házért, végiben lévő káposztáskerttel együtt kétszáz foréntokat, melybűi az följebb elhagyottatott summák kifizetődjenek. Mindezeken kívül valami ingó és ingatlan javaim hegyen-völgyön vannak, azok gyermekeim között egyaránt osztódjanak. Az Istók fiamnak adtam készpénzt f. 29, és 9 kapcaszőrt. Az kapcaszőrt elengedem néki, de az 29 foréntbúl az többit kifizesse. Az László fiam is adós f. 22, melyekbűl az többieket fizesse ki. Mely utolsó rendelésemet városi öreg bíró úrnak, és jelenlévő esküdt uraimék előtt ekképpen, és nem másként megtettem, és élő nyelvemmel hagytam, saját kezem keresztvonyásommal megerősétem. Szala Egerszeg, die 23a Januarii, 1783. Bogárdi Ferenc + Peczeli József város öreg bírája előtt m. p. Nemes Töttösi Ferenc város esküdtje előtt + Antal Ferenc város esküdtje előtt + Magyar Pál város esküdtje előtt m. p. Tótth József város esküdtje előtt m. p. Tóth Szabó Mihály városi lakos előtt + Coram me Ladislao Lakner oppidi notario m. p. Egylapos, eredeti. Lelőhely: MNL ZML Zalaegerszeg város régi levéltára - Végrendeletek No. 11. 71. Vidovits Varga János végrendelete 1783. február 7. Atyának + és Fiúnak + és Szentlélek Istennek + nevében, ámen. Én, alul is megírt szala egerszegi mezővárosban lakozó Vidovits Varga János, adom tudtára mindazoknak az kiknek illik ezen levelemnek rendiben, hogy noha testemben beteges és nyavalyás, de elmémben ép és egészséges, látván naprúl napra romlásomat, s nem remélvén ezen nyavalábúl jobbulásomat, por hamu voltomat előttem hordozván, minek előttö az Úristentűl kiszólétom 139
