Csomor Erzsébet (szerk.): Zalaegerszegi végrendeletek 1701-1826 I. 1701-1803 - Zalai gyűjtemény 77/1. (Zalaegerszeg, 2015)
Végrendeletek Zalaegerszegen a 18–19. században
esztendőidül fogva ágyban fekvő beteg. "23 Hegedűs Anna is úgy vall magáról, hogy „4 évek óta ezen súlos beteges ágyban sinlődök."24 Hazánkban a 19. században többször felütötte a fejét a kolera. 1849-ben az egész országban elterjedt a betegség. A járvány késztette végrendelete megírására Selyem János özvegyét Burka Évát is. „Meggondolván Isten kegyelméből elért idős koromat, amelyben már a természet rendes folyama szerint is, de máskülönben környékünkben uralkodó epemirigy által könnyen kéretlen halálom történhetnék, azért még ép és egészséges testtel és elmével, ami csekély értékem vagyon, arról jó előre kívántam alább is írt módon rendelkezni..." - indokolta a testamentumtételének okát.25 26 27 A végrendeletek bevezető soraiban a testálok fontosnak tartották rögzíteni azt, hogy ez a lépés egyben a hátrahagyott családtagok anyagi biztonságát szolgálja, amint azt 1748-ban Edve István is írásba foglalta: „hogy pedig maradékim, úgymint házastársam és gyermekeim vigasztalás nélkül ne maradnának és őket jó módban hagyhatnám, "2b vagy éppen a családon belüli viták megelőzésére szolgált: „viszálykodás hátrahagyott rokonaim között ne történjenek,"17 vagy „ne hogy holtom után két rendbéli anyáktul származott, s született gyermekeim közt a történendő osztálban viszálkodás történjen."28 A bevezetőt a tárgyalási rész követi a következő sorrendben: 1. a vagyontárgyak felsorolása, eredete a jogi megítélés szempontjából, 2. a végrendelkező adósságai, 3. a végrendelkező kintlévőségei, 4. a vagyon (ingó, ingatlan) elrendezése.29 A zalaegerszegi végrendeletekben, ha nem is a fenti sorrendben, de tartalmát tekintve ugyanezen szempontok szerint történt a végintézkedés. Ingó és ingatlan vagyonát a testáló kétféle módon oszthatta fel: megnevezte az örökösöket és ún. hagyományt, vagy kegyes rendelést tett.30 Az örökösök megnevezéséről az 1715- ös törvény engedően intézkedik, a 27. cikkely 4. paragrafusa kimondja, hogy „a végrendelet lényegéhez örökös-rendelés jövőre se legyen szükséges, hanem a végrendelkezőnek szabadságában álljon az örökös-rendelést a végrendeletbe foglalni, vagy azt mellőzni, a minek beiktatása vagy elmellőzése a végrendeletet meg nem rontja."31 Végrendeleteink egyes darabjai megegyeznek Tárkány Szűcs Ernő azon megállapításával, mely szerint az örökhagyók keverik a kétféle testációt,32 örököst is megneveznek, ugyanakkor hagyományt is juttatnak. Az örökösök megnevezésekor a rendelkező 23 Hosszú Éva végrendelete 1838. 24 Hegedűs Anna végrendelete 1843. 25 Burka Éva végrendelete 1849. 26 Edve István végrendelete 1748. 27 Juhász Rozália végrendelete 1849. 28Sanits János végrendelete 1841. 29 Tárkány 1981. 737. 39 Tárkány 1981. 737. 31 Corpus Juris Hungarici (Magyar Törvénytár) 1657-1740. évi törvénycikkek. Budapest, 1900. 459. (továbbiakban CJH1900.) 32 Tárkány 1961.158. 12
