Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)

17. gyalogezred - Ezredközvetlenek - 22. Rózsa Gyula hadnagy (17. gyalogezred ezredközvetlen páncéltörő ágyús század parancsnoka) visszaemlékezése, 1942. március 1. - december 20. (részletek)

dászgép egészen alacsonyan húzott el a kert fölött, és vadul géppuskázott. Szerencsére veszteséget nem okozott, de mindenki talpra ugrott erre, a még szokatlan ébresztőre.

Másnap 7 órára az ezredparancsnokságra kellett mennem, ahol Kozderka ezredes úr megtartotta első eligazítását a most már teljes tisztikara számára. Vázolta, hogy a 9. könnyű hadosztály a német 16. [gépkocsizó gyalog]hadosztályt, a 17. gyalogezred ezen belül a német 156. [gépkocsizó gyalog] ezredet váltja majd fel az arcvonalban. Közölte továbbá, hogy még ezen a napon Kavasevkára megy, ahol a német 16. [gépkocsizó gyalog]hadosztály harcálláspontján, az arcvonalban levő német egységek felváltásának részletes tervét beszélik meg. [...]

Tehát együtt volt az ezred. Gyakoriak voltak a véget nem érő értekezletek. Először a német csapatok felváltásáról, majd a készülő nagy nyári offenzívában való részvétel előkészületeiről folytak a megbeszélések. A nagy kép rendkívül lassan bontakozott ki, elsősorban azért, mert a németek nem adták meg a szükséges tájékoztatást, sem a saját erőket, sem szándékukat illetően. így apró részletekből összeállított és igen hiányos helyzetkép alakulhatott csak ki, különösen az alsó vezetés számára. [...]

A mihajlovoi napok gyorsan teltek, mert szinte naponta meg kellett jelennem az ezredparancsnokságon. Kozderka ezredes úrnak mindig volt halaszthatatlan parancsa, különösen az ezredközvetlen századok és szakaszok parancsnokai számára. Egy alkalommal, valószínűleg május 15-én, Péchy György főhadnagy, ezred 1. segédtiszttől szolgálati jegyet kaptam, amelyben az állt, hogy másnap, május 16-án reggel 6 órakor mindkét Botondom üresen álljon készenlétben személyek szállítására. Külön jött az írásbeli utasítás, hogy az ezred minden tisztje - századparancsnoktól és önálló szakaszparancsnoktól felfelé - készüljön fel egy vasúti utazásra. Scsigribe szállítanak bennünket a németek, ahol egy bemutató gyakorlatot kell végignéznünk. E bemutató gyakorlat tulajdonképpeni célja az volt, hogy megismerjük a szovjet páncélos típusokat, és a hadjárat eddigi tapasztalatai alapján megtanuljuk az egyes típusok leküzdésének lehetőségeit.

Május 16-án, reggel 6 órakor Botondjaim, tisztekkel megrakva Mihajlovotól délnyugatra körülbelül négy kilométerre, a Kurszk - Kasztornoje vasútvonal mellett fekvő Otreskovo vasútállomásra hajtottak. A vasútállomásra vezető út rendkívül rossz állapotban volt. Az esőzések idején sok jármű haladhatott át ezen az úton, a megdagasztott sár azután a szárazság ideje alatt betonkeménnyé száradt. Botondjaimat nagyon megviselte ez a gidres-gödrös út, attól féltem, hogy tengelytörés nélkül nem úszom meg ezt a kirándulást.

Otreskovo vasútállomás olyan volt, mint egy magyar vidéki pályaudvar. A peron [előtt] mindössze két sínpár vezetett keresztül, az állomás épülete dúslombú vadgesztenyefák között állt. Kozderka ezredes úr nyugtalanul járt ide-oda a csoportokba verődő tisztek között, és mindenkit a fák alá parancsolt, hogy a szovjet

94