Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)

17. gyalogezred - Ezredtörzs - 21. Péchy György főhadnagy (17. gyalogezred, ezred 1. segédtiszt) visszaemlékezése, 1942. március - 1943. május (részletek)

Gyalog folytattuk az utunkat a németekhez csatlakozva. Alkalmam volt megfigyelni a németeket. Nagyon jól fel voltak készülve a téli háborúra. Minden katonának fehér-szürke, fregoli156 megoldású kezes-lábas ruhája volt, melyet az egyenruhájára húzott fel, a terepnek megfelelő szint kívülre forgatva. Minden rajnak körülbelül kétszer-kettő négyzetméter felületű, kétlovas szánja volt a tartaléklőszerrel együtt. így az emberek csak a fegyvereiket vitték.

Estére egy kisebb településbe értünk. Itt sem jutott hely a házakban a magyaroknak. Szerencsére egy házzal egybeépített pajtában sikerült legalább a szél ellen szalmában meghúzódnunk. Ezen az éjjel is újból láttuk teljes körben a rakétajelzéseket. Véleményem szerint ezeket csak kisebb előreszivárgott síalakulatok adták le, nem komolyabb erőktől eredtek. Erre utal az, hogy a németek indulás előtt alakítottak egy éket, ami rövid idő alatt kaput nyitott a gyűrűn, s a zöm a kapun keresztül már zavartalanul folytathatta az útját. Azért a biztosításra gondolva, az úttól mindkét oldalon 2-300 méterre és egymástól is ilyen távolságra két-három fő állt golyószóróval. Ilyen biztosító lánccal körülvéve menetelt egy oszlopban a zöm, melynek a végéhez csatlakoztunk mi is.

Estére valamivel nagyobb községbe értünk, mint előző nap. A falu szélén nekünk is jutott egy ház, nem kellett az éjszakát a szabadban töltenünk. Ebbe a nem nagy házba zsúfolódtunk be ahányan csak voltunk, körülbelül 40-en. Alaposan szorongtunk benn, amikor egy német jött be. Ki akartuk dobni - mint ahogy ők a magyarokkal több helyen megtették -, de könyörgésre fogta a dolgot. Előadta, hogy ő „ Volksdeutsch",157 s a többiek mind birodalmiak, és lenézik őt, s nem hagynak nyugtot neki. Megszántuk és hagytuk, hogy maradjon. Hálás is volt, némi ennivalót hozott nekünk, amiből pár falat nekem is jutott. Nagyon jól esett, mert amióta verhnye turovoi reggelit megettem, azóta csak a nálam lévő egy doboz vitamintablettákon éltem. A németnek el kellett mennie eligazításra, s amikor visszajött, tájékoztatott bennünket, hogy a németek a kora reggeli órákban akarnak indulni, s a magyarokat nem értesítik, hogy lemaradjunk tőlük. A németeknek ez a magatartása - kezdve a lovak elvételétől, s most az itt hagyási szándék - érthetetlen volt előttem, mert éppen ennek a Voronyezsből való kijövetelét mi tettük lehetővé. A csoport parancsnoka Trompeter ezredes158 volt, akinek a neve a hangzása miatt maradt meg emlékezetemben.

Másnap reggel, mire a német egység tovább menetelre felsorakozott - a kapott értesülés alapján - már mi is ott álltunk az úton menetkészen. Ezen a napon

156 Kifordítható, mindkét oldalán hordható ruha.

157„Népi német", a világ számos tájára kitelepült, néhol őshonos német lakosság.

158 Trompeter, Friedrich (Magdeburg, 1896. május 14. - Zweibrücken, 1978. március 26.) német ezredes. 1942 októberétől alakulata 1943. november 2-ai feloszlatásáig a német 2. hadsereg - magyar arcvonalhoz csatlakozó - 323. gyaloghadosztályának kötelékében a 594. gránátosezred parancsnokaként teljesített szolgálatot.

73