Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)

17. gyalogezred - Ezredtörzs - 21. Péchy György főhadnagy (17. gyalogezred, ezred 1. segédtiszt) visszaemlékezése, 1942. március - 1943. május (részletek)

jelentkezett Jeszenszky140 főhadnagy, ezred csapatcsendőr tiszt aknára lépett. A robbanás súlyosan megsebesítette, szétroncsolta a veséit, mire a csoport, parancsnokát magával hozva visszavonult. Jeszenszky főhadnagyon az orvos már nem tudott segíteni, hősi halált halt.

Közvetlenül a szilveszter előtti napokban141 a 17/III. zászlóaljnál vállalkozást hajtottak végre az északi szárnyon, a Don-Voronyezs összefolyásánál lévő hídfő ellen. Ez a vállalkozás jól indult, sikerült betörni az állásba, s a megszállókat megfutamítani. Később a megindult ellenséges ellentámadás során az egyik futóárok szélén robbanó kézigránát szilánkja a parancsnok, Kékedy Tibor főhadnagy bal szemét kiverte, mire a csoport az állást feladta, és parancsnokát magával víve visszavonult.

Szilveszterre az ezredparancsnok és az ezredtörzs jól kiépített bunkerjában gyűltünk össze. Beszélgetéssel, a helyzet latolgatásával, csendes iszogatás közben vártuk meg az éjfélt. A[z 19]43-as évet, végig az arcvonalon, hatalmas tűz köszöntötte, minden fegyverből lőttek egyet. Nyugovóra tértünk azzal a reménnyel, hogy rövidesen úton leszünk hazafelé. Akkor még nem sejtettük, hogy milyen is lesz ez az út hazafelé. Másnap bevonultam ismét a táborba, ahol azt a parancsot kaptam, hogy egy kiképzőkerettel települjek át Verhnye Turovoba, a már odairányított egységek kiképzésére. Ennek befejezte után, január 10-én ismét vonuljak be Andrejevkába. Ez megtörtént.

Közben parancsot kaptunk, hogy minden községet sündisznóállásúra elő kell készíteni. Ennek megfelelően a legénységgel és az ott lévő lakossággal a község körül körülbelül 50 méterenként kettős lövészgödröket ásattunk. A lakosságot a németek igénybe vették még az összekötő utak állandó hótalanítására is. Amint a hófúvás betemette ezeket az utakat, a lakosságot azonnal kizavarták takarításra.

A táborparancsnok, Kaltróy alezredes január 13-án éppen megbeszélést tartott, amikor úgy 11 óra körül távbeszélőhöz hívták a hadtestparancsnokságtól. Nagyon komoly arccal jött vissza és ezeket mondta: „Baj van a 7. könnyű hadosztálynál, az oroszok áttörték az arcvonalat. A helyzet teljesen bizonytalan." Ő személyére azt a parancsot kapta, hogy azonnal induljon Gremjacsjéba, és a 17. gyalogezred leváltott részeit vezesse ki. Nekem parancsot adott, hogy az ezredbeli kiképzőkerettel ebéd után azonnal induljak a déli kiképzőtáborba, Rogovatojéba, és készítsem elő a szállást az ezred odaérkező részeinek, körülbelül 700 főre. Ezután Kaltróy azonnal el is indult.

Nekem a parancs szerinti, Rogovatojéba való indulással tulajdonképpen megkezdődött a visszavonulás. Az első napokban, körülbelül január 27-éig volt némi vezetés, s kaptunk intézkedéseket és tájékoztatást, ezért ezekre a napokra jól emlékszem. A január 28-án Verhnye Turovoban bekövetkezett pánik után ez a kevés

140 Jeszenszky Elek próbaszolgálatos főhadnagy.

141 Pontosabban 1942. december 30-án.

65