Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)

17. gyalogezred - Ezredtörzs - 21. Péchy György főhadnagy (17. gyalogezred, ezred 1. segédtiszt) visszaemlékezése, 1942. március - 1943. május (részletek)

dés attól függ, hogy mi a további nagy cél. A hadsereg-parancsnokság harcállás­pontja Sztarij Oszkolon. [...] Július 5-én a 9. könnyű hadosztály menetben volta geroszimovoi úton, részei­vel 16 óra 13 perckor elérte Baranovot. Az ezrednél Szávay vezérkari alezredes, ezredparancsnok személyesen adta ki a parancsot az ütközetmenetre.108 Az elő­véd parancsnokául Szende László századost, a 17/1. zászlóalj géppuskás száza­dának parancsnokát osztotta be. Zavartalan menetelés után, melyet csak terep- és útnehézségek, patakon való átgázolások tettek fárasztóvá, Kaplino körzetébe értünk. A falut lakossága elhagy­ta, teljesen üres volt. Itt töltöttük az 5-éről 6-ára virradó éjszakát, ami ismét teljes nyugalomban telt el. Július 6-án folytattuk a menetet, és Sztarij Oszkoltól északra mentünk át az Olim patakon, majd rövidesen átléptük az Oszkol völgyében vezető Kasztornoje - Sztarij Oszkol - Csernyanka - Novij Oszkol vasútvonalat. Estére elértük a napi menetcélunkat, Tyerehovo, Golsovka körzetét, Sztarij Oszkoltól északkeletre, kö­rülbelül 15 kilométerre. Az éjszakát az Udala-Glinyaja patak völgyében töltöttük. Július 7-én a 9. könnyű hadosztály és benne ezredünk menetben volt Szinyije Lipjagi felé. Tájékoztatás szerint a Major-csoport elérte Isztobnojét. Ezek a mene­tek nagyon megerőltették a legénységet és lovainkat. A terep nagyon homokos volt, nehéz volt benne az előrejutás. Ugyanekkor tapasztaltuk a szárazföldi klíma minden hátrányát. Nappal rekkenő hőségben menetelni posztó ruhában, felsze­reléssel nem gyerekjáték. Alaposan elővette embereinket. Éjjel pedig igen erős volt a lehűlés. Szükség volt köpenyre, tábori takaróra, sátorlapra. Egyre nagyobb problémát jelentett az ivóvíz hiánya. A községek kútjai nem adtak elég vizet eny- nyi embernek és főleg ilyen sok ló számára. A kutakat egy-kettőre kimerték, s a végén csak iszapos vizet lehetett találni. Valószínűleg ez volt az oka, hogy egyre nagyobb mértékben jelentkezett a hasmenés, amit aztán a legénység ukránkának keresztelt el. Elérve Szinyije Lipjagit, az egyik házban visszahagyott szovjet katonákat ta­láltunk. Ez volt az első eset, hogy ilyen előfordult. Nagyon sürgősen vonulhattak vissza, mert eddigi tapasztalatunk szerint nemcsak a sebesültjeiket, de még a ha­lottaikat sem hagyták soha vissza a helyszínen. A 9. könnyű hadosztály parancs­nokságának harcálláspontja Szinyije Lipjagiba települt. Mint a felváltáskor, most az előremenetnél ismét tapasztaltuk, hogy az úttól beljebb lévő szélmalmok is­mét forognak. Július 8-án az ezred folytatta menetét Szemigyeszjatszkoje felé. Rövid menet után kénytelenek voltunk megállni, mert utunkat keresztezte az északról déli 108 Ütközetmenet: helyváltoztatás harcelőkészítési céllal, számolva az ellenséges szárazföldi erőkkel való harcra. 46

Next

/
Oldalképek
Tartalom