Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)
47. gyalogezred - 40. Dr. Szabó Sándor tartalékos zászlós (47. gyalogezred ezredközvetlen aknavető század szakasz-, majd századparancsnoka) visszaemlékezése, 1942. április 1. - december 31. (részletek)
pávai, amit itt nem villogtathatok. Otthagytam a cseh puskát is a fiúknak szükség esetére, én pedig elillantam balra, a futárok vezetésével az Orbán-figyelőbe. Ott először is Náci bátyám intézkedett, hogy jöjjön oda egy ügyes egészség- ügyi katona ujjsérülésem bekötözésére, aki hamar meg is jelent. Lebegő körmömet, s vele egy kis darab ujjbegyet visszahelyezte eredeti helyére, elállította a vérzést, bekötötte, sőt egy elhasznált gumikesztyű ujjat is hozott később, és azt is ráhúzta a kötésre. Fájt ugyan, de bírható volt, sőt másnap - amikor december 6- ra virradóra ismét elcsendesült a vonal - gépelni is tudtam, de persze csak a középső ujjammal böködtem balról a betűket az éjszakai eseményekről írt rövid jelentésem leírása közben. Közben azonban bosszantott, hogy az éjjel a hóviharban a leírt lövészárokban töltött negyedóra is elég volt ahhoz, hogy alaposan átfáztam. Állandóan zavart a szűnni nem akaró köhögésem, s mintha a láz is környékezett volna. Ebben az állapotban nem is tudtam este elaludni, elfogott a „költői ihlet", és versben válaszoltam a „Keszthelyi lányoknak". [...]821 Talán azért is lett a versfaragáshoz kedvem, mert az öreg Duka csicskásom nem tudta elhallgatni köhögésemet, és egy forró rumos teával lepett meg, amibe a saját tegnapelőtti rumadagját és valami köhögés elleni gyógyfüvet is belefőzött. Valóban el is csillapult a köhögésem, de annyi volt benne a rum, hogy az kissé „föl is dobott". Másnap arra ébredtem, hogy lázasnak éreztem magam, és felüléskor fájt a derekam vesetájon. Csizmahúzás közben meg úgy láttam, mintha az alsó lábszáram kissé dagadt volna. Lázmérőt hozattam az egészségügyiektől, az 38 fokot mutatott. Nem akartam hinni a szememnek, mert máskor legfeljebb csak hőemelkedéseim voltak, de azok is csak diákkoromban. Duka megreggeliztetett feketével és tanácsolta, hogy feküdjek vissza, így nem lesz jó fölmennem a figyelőbe. Igazat adtam neki, és telefonáltam, hogy ne is várjanak. Orbán százados is helyeselte, hogy míg lázas vagyok, maradjak ágyban, de magam helyett olyan tisztest küldjék, aki jól ultizik, mert különben unalmasnak ígérkezik a nap. A muszkák hallgattak, hisz egy egész századra való embert vesztettek Miklós napra virradóra halottakban, sebesült hírmondókban és foglyokban. Lefekvés előtt azonban lehúztam három napos sörtémet. Visszafeküdtem hát a priccsemre, el is aludtam, csak ebédre ébresztett föl Duka, az egészségügyi katona pedig hozta a lázmérőt és a segélyhelyről valami lázcsillapító tablettát is. Az ebédemet is az ágyban ettem meg, utána bevettem egy tablettát, [majd] vártam a hatást. Közben pedig újra elolvastam Gazsikám hatoldalas levelét, hátha mégis találok benne valami női figyelmetlenségből származó hibát, mert a múlt héten elsőre nem vettem észre egyet sem. Akkor abban a fog821 Dr. Szabó Sándornak a barátnőjéhez, Vígh Gizellához írt verses levele, melyet a „Keszthelyi lányoknak" címzett, a Keszthely és Vidéke 1943. január 9-i számában jelent meg. (2. sz. 5. p.) 406
