Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)

47. gyalogezred - 40. Dr. Szabó Sándor tartalékos zászlós (47. gyalogezred ezredközvetlen aknavető század szakasz-, majd századparancsnoka) visszaemlékezése, 1942. április 1. - december 31. (részletek)

köszönetét mondtam a segédcsapataimnak, a sajátjaimnak, és mint akik jól végezték dolgukat, nagy röhögve visszamentünk a helyünkre, és este jól kibeszélgettük a történteket.

Igen ám, de a kalandnak ezzel még korántsem lett vége. Másnap kora hajnalban telefonon parancsot kaptam az ezredparancsnokságtól, hogy azonnal üljek lóra, és személyesen adjak magyarázatot arra, miért sértettem meg oly durván a magyar-német fegyverbarátságot, s ha igaznak bizonyul, amit tegnap este egy német altiszt mondott - a személyleírás alapján csakis én lehettem a vétkes -, elkészülhetek arra, hogy hadbíróságra kerülök a németektől felvett jegyzőkönyv alapján.

Persze rögtön kapcsoltam. Telefonáltam Kovács Jenőnek, hogy Szabó Jóskával nyergeltesse föl Ákost és a saját lovát, Jenő pedig egy fogattal jöjjön majd utánunk az ezredparancsnokságra azokkal az emberekkel, akik az abrakrablás sértettjei voltak, hogy tanúskodhassanak, ha szükség lesz rá. Nyugodtan megreggeliztem, s csak aztán gyalogoltam el a kolhozistállóhoz, ahol lovászom már felnyergelt lovakkal várt. A hűvös reggelen szaporán ügettünk a körülbelül 15 km-re lévő Iva- novkára, ahol akkor az ezredparancsnokság szálláshelye volt. Jelentkeztem az ezredsegédtiszti irodán, ahol egy marconaképű ismeretlen, bajuszos őrnagy fogadott. О volt megbízva a kihallgatásommal. Gépírót hívott be, és hárompéldányos jegyzőkönyvpapírt tetetett vele a gépbe. Már az adataim felvétele közben észrevettem, hogy gyanúsítottként kezel. A kérdései még jobban meggyőztek erről, mert azzal kezdte, hogy bűnösnek érzem-e magam a fegyverbarátság megsértésében és az indokolatlan lőszerpocsékolásban?- Egyáltalán nem érzem magam semmiben sem bűnösnek, sőt még vétkesnek sem. Az őrnagy úr is azt tette volna a helyemben, amit én tettem. Csak móresre tanítottam egy szemtelen német altisztet a saját emberei előtt. О volt az, aki előbb sértette meg a fegyverbarátságot, én csak visszaadtam neki a kölcsönt.

E nyilatkozatomra nagy szemeket meresztett rám, és mondta, hogy ő másként van értesülve, a németek egész másként vélekednek.- Szeretném tudni, hogy mit mondtak ők, kérem a panaszjegyzőkönyvük megmutatását, vagy legalább a felolvasását, értek én is annyit németül, hogy megértsem a vádakat.

Erre ő felolvasta a német nyelven írt jegyzőkönyvet, de abban csak az volt, hogy mi minden ok nélkül fegyverrel kényszerítettük őket, hogy rakják le, amit ők a közös harcterületen összeszedtek, de egy szó se volt arról, hogy a dolognak mi volt az előzménye. Az ablakon keresztül láttam, hogy közben Kovács Jenőék megérkeztek. Kértem a kihallgatómat, az előzményről hallgassa meg a szakaszvezetőmet és az embereit; ő azonban azt akarta, hogy előbb arra válaszoljak, hogy a felolvasott jegyzőkönyv többi tartalma igaz-e, azt diktáljam jegyzőkönyvbe.

388