Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)

47. gyalogezred - 40. Dr. Szabó Sándor tartalékos zászlós (47. gyalogezred ezredközvetlen aknavető század szakasz-, majd századparancsnoka) visszaemlékezése, 1942. április 1. - december 31. (részletek)

Ha jól emlékszem, 17 órakor kezdődött a 17-esek és a maradék 47-esek ellen- támadása, de az állandó akna- és puskatűzben csak alig tudtak előbbre haladni, főleg a jobbszárnyuk maradt le, így újra ők is beásták magukat, és az elért helyzetükben maradtak. Szende „Mimó" László786 1 7/1. zászlóalja csak másnap hajnalban érte el a mieink vonalát, de közben egy aknától ő maga is megsebesült, erős légnyomást kapott és hátrakerült, csapatai pedig ugyancsak reteszállásban maradtak, mert sok sebesültjük is lett. Köztük volt Vígh Jancsi hadnagy is, ahogy valamelyik hírvivőtől másnap, augusztus 13-án megtudtam. Ő is kiesett tehát egyelőre a sorból, alig maradt ép tisztjük és a legénységük is megtizedelődött, de hírközlőm szerint Németh Laci, falumbeli honvéd még megvan. Ez az egyetlen jó hírem. Elhatároztam, hogy ha lehet, valahol meglátogatom ottani szomszédomat. (De erre egyelőre nem kerülhetett sor.)

Ezen a napon sérült meg Dobos Gyula, a segítségünkre idevezényelt 17/11. zászlóalj egyik szakaszparancsnoka is, amint másnap megtudtam az egészség- ügyiektől.

Augusztus 13-án ugyanúgy telt a nap, mint az előző, azzal a lényeges különbséggel, hogy a 9. [könnyű] hadosztály-parancsnokság további segítséget is küldött a késő délutáni támadáshoz a 17/1. és II. zászlóaljak veszteségeinek pótlására, mert ezeknek már erejükön felüli feladat volt az ellenségnek a Donig való visszavetése. A fő teher így is a 17/II. zászlóaljra nehezedett, de Kaltróy alezredes irányításával, Nyíry Zoli hadnagy [géppuskás] századának és a 9. tábori tüzérek,787 valamint a mi ezredközvetlen aknavetőink - részben az én tűzvezeté- sem melletti - tűztámogatásával végeredményben az egész parti füzes-bokros területet visszafoglalták, kivéve a kanyarokban már korábban is kiépített hídfőket. Ezekből mielőttünk is megmaradt a 4-es és 6-os hídfő, Alekszandrovkánál [azonban] ennél is több, de ezek elfoglalására már nem szólt a parancs. Erre nézve az volt a szándéka a hadosztály-parancsnokságnak, hogyha megjön hazulról a váltás, majd akkor kerülhet csak erre sor.

Még a 13-áról 14-ére virradó éjjel a segédcsapatokat ki is vonta a két ikerezred parancsnoksága a parti füzesekből, sásos-nádas ingoványból, azaz az árterület nagy részéből, és 14-én ezek „haza" is vonultak előbbi védővonalaikba, illetve tartalékba.

Ezzel véget is ért az úgynevezett „hatnapos kosztyenkii csata" ádáz küzdelemsorozata. Ám így a védővonalunk még inkább elvékonyult. Az első vonalban a gyalogosok már alig voltak egymástól látó- és hallótávolságra, úgy megritkultak a szakaszok. Viszont az ellenség még nagyobb veszteségeket szenvedett, s egyelőre hónapokig nem is próbálkozott a mi vonalunkon újabb támadásokkal. További feladatunk csak az volt, hogy ne hagyjuk nyugton a hídfőket, nehogy

786 Szende László százados, a 17/1. zászlóalj géppuskás századának parancsnoka.

787 9. könnyű tüzérezred.

378