Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)

47. gyalogezred - 40. Dr. Szabó Sándor tartalékos zászlós (47. gyalogezred ezredközvetlen aknavető század szakasz-, majd századparancsnoka) visszaemlékezése, 1942. április 1. - december 31. (részletek)

a hátunk mögül: „Ноге ruki! Dole puški!" (Föl a kezekkel, le a fegyvert!) Hátra for­dulva, de a partra hasalva, a második vető mögötti vörös kosárfűz-bokorból fel­ugorva, két szuronyos puskás katonát vettem észre, s nyilván Streer is, aki kibiz­tosított pisztolyából két gyors lövéssel válaszolt, de hogy talált-e, bizonytalan, viszont egy válaszlövés jött és süvített el a fejünk fölött. Én lebuktam a partoldal­ba, hogy a csizmám a patak vizébe ért és loccsant. Ebben a pillanatban azt érez­tem, hogy no, most itt a vég! S e helyzetben eszembe jutott Nusi néni776 jó tanácsa: „ha nagy bajban leszel, fohászkodj Kaszap Istvánhoz",777 s ezzel átadta a búcsúzásom pécsi napjaiban vett kis imakönyvét és lelkemre kötötte, hogy azt hordjam a szí­vem fölött. Erre gondolva, magamban úgy fohászkodtam: „No, Kaszap Pista, vol­tál te is ciszter diák, most segíts, ha tudsz!" S ekkor megpillantottam a part füvében egy kissé, talán félig is kibiztosított Vécsey-féle kézigránátot, mellyel a gyakorló­téren oly pontosan tudtam célozni. Kibiztosított pisztolyomat áttettem a bal ke­zembe, s az a gondolat futott át az agyamon, hogy én ugyan orosz fogságba nem megyek, inkább főbe lövöm magam az utolsó golyómmal. De erre nem lett szük­ség, mert ugyan mindkét kezemet föltartottam, mintha megadnám magam, hi­szen már a két ruszki körülbelül 20 méterre megközelített bennünket, ám a fel­emelt jobb kezemből a félig kibiztosított kézigránátot az egymás mellett közelgő két, szuronyos puskával ugrásra kész ruszki ölébe vágtam. Még azt is láttam, hogy az egyik puskájának a závárzatát találtam el - és csodák csodájára úgy rob­bant fel, hogy mindketten elterültek. Streer még két pisztolygolyót is oda eresz­tett, egyikük se tudott fölállni. Mi meg fölugorva, a csörgedező patak medrében gázolva mentünk gyorsan a futóárok felé. De mivel az első lőállásbán se talál­tunk senkit, oroszokat se láttunk, se a jobb, se a bal parton, elhatároztuk közösen, hogy ha már így néz ki a helyzet, hogy a patak torkolatvidéke felől se jön már senki, lemegyünk a patak bal partja védelmében egészen a torkolatig, és ha a Ba- binszky-századból már nem találunk senkit, akkor a Don innenső partja védel­mében és a parti bozótok takarásában felmegyünk akár egész Rudkinoig. Ott - tudtunkkal - nem támadtak a bolsik, csak magyarokra akadhatunk. így esett meg, hogy előre menekültünk, és az ottani magyaroknak kiáltásokkal jeleztük, hogy Kosztyenkiből jöttünk, ahol bent vannak az oroszok, és Solti századost778 keressük. Hozzá irányítottak bennünket, aki - tekintve, hogy engem beosztásom­nál fogva ismert, Streer pedig katonásan bemutatkozott - nagyon bajtársiasan fogadott, enni- és innivalóval is ellátott bennünket, hisz már jó dél is volt, mire 776 Hídvégi Anna, dr. Szabó Sándor otthoni ismerőse. 777 Kaszap István (Székesfehérvár, 1916. március 25. - Székesfehérvár, 1935. december 17.) fiatalon el­hunyt, szentként tisztelt jezsuita papnövendék. Miután a furcsa vérképzőszervi betegségben meghalt, a szentség hírét kezdték róla terjeszteni. A jezsuiták alkalmasnak találták arra, hogy személye által nagy hangsúlyt kapjon az aszkézis és a szenvedés kultusz. 1941-ben megindították boldoggá és szent­té avatásának egyházmegyei eljárását. 778 Solti Ernő százados, a 47/11. zászlóalj 6. századának parancsnoka. 369

Next

/
Oldalképek
Tartalom