Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)
17. gyalogezred - Ezredtörzs - 21. Péchy György főhadnagy (17. gyalogezred, ezred 1. segédtiszt) visszaemlékezése, 1942. március - 1943. május (részletek)
mahorka füstjével igyekezett a sebből kizavarni. A nyüvek miatt nem tudtuk bekötözni, ezért nyitott sebbel küldtük hátra. Közben a csapatcsendőrök elővezettek egy körülbelül 35-40 éves szovjet katonát, akit úgy fogtak el, hogy egy, már jóval túlhaladott bunkerből beszéd hallatszott ki. Erre lettek figyelmesek. Ez a katona a hátunk mögül távbeszélőn beszélt, nyilván megfigyelésre hagyták visz- sza. Őt csapatcsendőrrel kísértettük hátra kihallgatásra. Az éjszaka meg-megismétlődő gyalogsági tüzek mellett, nyugodtan telt el. Június 29-én folytatódott a támadás. Beigazolódott, hogy az ellenségnek egy jól kiépített főellenállási vonala van Gnyilojénél. Nehéz harcokban lassan tért nyert a támadás, de Gnyiloje előtt ismét elakadt. Szívós az ellenállás Gnyilinsz- kije Dvorinál is. Itt került a 17/11. zászlóalj 6. százada az ellenség egyre erősbödő tüzérségi és gyalogsági zárótüzébe, egy rozstáblában. Mind a századparancsnok, Tóth Jenő tartalékos főhadnagy, mind a szakaszparancsnokok megsebesültek. Kaltróy alezredes, zászlóaljparancsnok a segédtisztjét, Papp főhadnagyot83 rendeli ki századparancsnoknak, hogy a századot vezesse ki a kritikus helyzetből. A zászlóalj segédtiszti teendők ellátására az aknavető szakaszparancsnokot, Junker zászlóst84 rendeli maga mellé. Az aknavető szakasz irányítását a géppuskás század parancsnokára bízza. Ugyancsak megállt a jobb szomszédunk, a 47/1. zászlóalj támadása is Kodizi- től keletre, körülbelül kettő kilométernél. A 260. magassági pont felől rendkívül erős tűzbe került. A17/1. zászlóalj is jelentette, hogy Kodizitől keletre az ellenség még nem ment vissza. [...] Az arcvonal ekkor Rozsgyesztvenszkoje észak, Kodizi kelet 1,5 kilométer, Klenovka nyugat, Barancsikovo kelet, Prűdök keleten húzódott. Az eső újból megeredt. A tüzérség a felázott talajon nem tud felzárkózni. Egyre kevesebb tüzérségi támogatást kap a gyalogság. Az ezredparancsnokság előremegy Prudokra, s ott a beérkezett jelentések alapján tájékoztatást adott ki. Megállapítható volt, hogy az ellenség Klenovka, Gnyilinszkije Dvori és Gnyiloje, Kodizi területén mélységben erősen tagolt védőállásban tartja magát. A támadás folyamán az ezred két zászlóalja között rés támadt. A 17/II. zászlóalj lemaradt, és így a 17/1. zászlóalj balszárnya szabaddá vált. A szárny biztosítására az ezredparancsnok az ezredközvetlen páncéltörő ágyús század parancsnokát, Rózsa hadnagyot85 bízta meg, egy-egy puskás, géppuskás és páncéltörő ágyús szakaszt rendelve alá. A támadás folytatódott. Egész délelőtt Gnyilojénél erős tűzharcban álltunk az ellenséggel, de nem sikerült tért nyernünk. Végre déltájban Gnyilojénél az ellenség visszavonult. Később foglyok azt vallották, hogy azért mentek vissza, mert harckocsitámadástól tartottak, ugyanis erős motorzúgást hallottak. Ez a zaj nem 83 Papp Lajos főhadnagy, a 17/11. zászlóalj segédtisztje. “Junker László továbbszolgáló próbaszolgálatos zászlós. 85 Rózsa Gyula hadnagy. 35
