Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)

47. gyalogezred - 40. Dr. Szabó Sándor tartalékos zászlós (47. gyalogezred ezredközvetlen aknavető század szakasz-, majd századparancsnoka) visszaemlékezése, 1942. április 1. - december 31. (részletek)

volt tőle a már emlegetett góré), én meg leszek a „krumpli-gazda", kissé elszundí­tottam íróasztalomra borulva, míg csak meg nem érkeztek a szakaszparancsnok- helyetteseim, akiknek részletesen elmagyaráztam, hogy mi lesz a teendőjük, ha megindul a ma esti vagy holnap reggeli ellentámadás nehézfegyveres előkészítése. Már éppen el akartam őket bocsátani, amikor a figyelőablakom első párká­nyán robbant egy nagy suhanással érkezett, csinn-bumm lövedék. A nagy rob­banás zaja és légnyomása rám borította az asztalt és bevágott a mögöttem lévő sarokba. Mire felocsúdtam az esésből, és fel akartam tápászkodni, észrevettem, hogy a mögöttem a sarokban ült legényem, Piszker segít eltolni rólunk az asztalt. Szememet ki tudtam nyitni, de csak por- és füstfelhőt láttam, meg nyögéseket hallottam, főleg jobbról, ahol a búbos kemence mellett a három szakaszparancs- nok-helyettes foglalt előbb helyet, részben a padkán, részben mellette szalmára dőlve. Első reagálásom az volt, hogy: „Gyerünk le a pincébe", hátha jön a követke­ző csomag. De a légnyomástól való kábultságunkban egyikünk se tudott azonnal felállni. Csak amikor a por és füst elszállt, láttam, hogy a kis szoba fehérre me­szelt falán ezernyi szilánk nyoma éktelenkedik, s az egyetlen kis figyelőablak alsó párkányának téglázata is beszakadt. Újabb lövés nem jött, de ez az egy is alapo­san elbánt velünk. Rajtam, legényemen, figyelőtisztesemen kívül e helyiségben a három szakaszparancsnok-helyettes, dr. Külley Tivadar, Kuti759 és Horváth had­apród őrmesterek760 voltak jelen, [és] egy oldalsó kis benyílóban volt a telefonis­ta. Aztán hamar kiderült, hogy mind a három hadapród szilánksérülést kapott, [míg] mi, a többiek „csak" légnyomást kaptunk, illetve éreztünk. Odaszóltam a telefonistánknak, aki akkor Puha Tóni volt, hogy szóljon le Csa- nakinak, küldjenek mielőbb a postapincébe egészségügyieket, sérültjeink ellátá­sára. Utána lekászálódtunk a pincegádor lépcsőjére, s ott kötözgettük be ideigle­nesen a vérző sebeket. Kiderült, hogy a legnagyobb szilánkot Külley Tivi kapta a hasa jobb oldalába, Kuti a nyakába, Horváth pedig a vállába és a jobb felső kar­jába. A sebek nem voltak látszólag túl veszélyesek. Mind a hármukat a saját seb­kötöző csomagjával be tudtuk Piszkerrel és Streerrel kötözni, úgy, hogy a vérzés mindnyájuknál elállt. Vártuk az egészségügyieket. Én magam csak a légnyomás hatását éreztem, és azt, hogy a zöld tábori ingem nyakát ki kell gombolnom „iz­zadtság" miatt. Ez érthető is volt számomra, hisz augusztus 9-ének kora délutánja volt, s nagy volt a hőség, s hozzá még ez, a soha nem tapasztalt lélektani hatás is, ami így megrázott volna bennünket. Ahogy a zöld ingemet kigomboltam, ujjai- mon izzadságot éreztem csupán, de Piszker - nagy szemeket meresztve - közölte velem: 759 Kuti László hadapród őrmester személyéről pontosabb adatokkal nem rendelkezünk. A korabeli veszteségnyilvántartási dokumentumokban sem fedezhető fel a neve. 760 Horváth Dezső hadapród őrmester. 358

Next

/
Oldalképek
Tartalom