Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)

47. gyalogezred - 40. Dr. Szabó Sándor tartalékos zászlós (47. gyalogezred ezredközvetlen aknavető század szakasz-, majd századparancsnoka) visszaemlékezése, 1942. április 1. - december 31. (részletek)

Magos honvéd a kérdéseimre lényegében ezeket vette ki belőle, amihez a társai is csatlakoztak. A finánc, kérdéseinkre elmondta még azt is, hogy a dombon túl hol, mely irányban gyülekeznek egy leendő nagy támadáshoz, és éppen Kosz- tyenki és Alekszandrovka [felé], meg az ezektől délebbre eső urivi és sztorozse- vojei hídfőkön át. Szerinte azonban a felszerelésük gyenge, kevés a lőszerük, az élelem-utánpótlásuk és főleg a ruházatuk, de azt is hangsúlyozta, hogy a magasabb parancsnokok azzal áltatják őket, hogy hamarosan az angol-amerikai szövetségeseiktől minden szükségeset megküldenek nekik, tán már egy augusztusi, de legkésőbb a téli ellenoffenzívájukhoz. О azonban ebben nem hisz, és ezért határozta el magát, hogy ő bizony ezt nem várja be, mert addigra ugyanaz a sors vár rá és embereire, mint a legtöbb bajtársra, akik a hídfőkben elestek vagy egy életre megrokkantak.

Oly meggyőzően, intelligensen és határozottan beszélt, hogy Kunos barátommal hajlandók voltunk mindezt elhinni. De valami garanciát is szerettünk volna hallani. О erre a következőket mondta: „Nézzenek ránk, hogy vagyunk mi harcba dobva; ha ez így megy, legfeljebb csak hetekig bírjuk. Komisszárjaink már csak kancsukával tudják a katonáinkat előrehajtani. Tartsanak engem itt túszul, és ha egy-két hónapon belül össze nem omlik az egész szovjet védelmi rendszer, hasítsanak szíjat a hátamból és koncoljanak föl!"

Erre megkértük, hogy válasszon ki egy parancsnokot és három embert, akiket mégiscsak hátra kell küldenünk, de ők az itt maradtakról ne beszéljenek ott hátul, állítsák be úgy, hogy a tegnapelőtti éjjelen, akkor estek fogságba, amikor a magyar kosztyenkii puskások755 éjjel lerohanták a 4-es hídfőjüket. Ebbe a finánc belement, őt pedig kilenc társával itt fogtuk három hétre.

A tervünk ezekkel az volt, hogy három-négyesével hetenkénti „fogolykontingenst" csinálunk belőlük, s úgy küldjük hátra, addig azonban megdolgoztatjuk őket. Volt köztük egy ács is. Az első feladatuk az lett, hogy a bunkerukat deszka- priccsekkel lássák el 20 főre, csináljanak egy szellőztető ablakot, ajtót és a közelben egy tábori latrinát. Ezek már az első héten el is készültek. Utána hármat át- küldtem a 47/11. zászlóalj 4. századának Kunos-szakaszához, hogy kísértessék őket hátra, mint saját foglyaikat. A még itt maradiakat egy-egy tisztesem kíséretében további deszka-, gerenda-, pléh- és üveggyűjtésre küldtem. Közben szedhettek maguknak a kertekben krumplit, répát, káposztát, hogy saját eltartásukhoz ők is járuljanak hozzá, mert hát hivatalosan nem vehettem őket étkezési létszámba, mivel magunk se rendelkeztünk fölös tartalékokkal, azért hellyel-közzel mindkettőnktől kaptak valami pótlást is. De hamarosan önellátókká váltak, és éjjelen- kint kotyvasztottak is maguknak valamit, itt-ott egy-egy baromfit is loptak hozzá, és meg voltak elégedve sorsukkal. Legalábbis egyelőre, mert aztán az újabban

755 A Kosztyenkinél védőállásban levő 47/11. zászlóalj egyik puskásszázadának kisebb vállalkozó csoportja.

354