Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)
47. gyalogezred - 40. Dr. Szabó Sándor tartalékos zászlós (47. gyalogezred ezredközvetlen aknavető század szakasz-, majd századparancsnoka) visszaemlékezése, 1942. április 1. - december 31. (részletek)
szönetet és bemutatkozást, de ő leintett bennünket azzal, hogy gratulált: „Fő, hogy elhallgattattátok azt a csinn-bummot. Most már gyertek ti is előre, új figyelőt keresnek az enyémek is, innen már nem látni, hol az ellenség; már a puskások is túl vannak a falun. Gyerünk előre!" Követtük őt, de Koronczay futárával találtam magam szembe, aki már keresett bennünket. Jelentette, hogy a századparancsnok úr a karján elég súlyosan megsebesült, már bekötözték, ott vár engem a falu végén a segélyhelyen, át akarja adni nekem a századparancsnokságot. Odakísért hozzá. Pista727 egész kedélyes hangulatban fogadott, ahhoz képest, hogy fájdalmai voltak, de már kezében volt a zászlóaljorvosi „ szolgálati jegy", mely a sebesülését 14 napon túl gyó- gyulónak minősítette, ha otthoni kezelést kaphat. Jelezte, hogy már a zászlóaljparancsnokon keresztül az ezredparancsnok is értesült erről, és onnan kapta a parancsot, hogy másnapi hatállyal engem tekintenek az aknavető század parancsnokának. Közölte azt is, hogy üzent a századtörzsnek, hogy a századparancsnoki ló, Ákos és a lovásza holnaptól kezdve a rendelkezésemre áll, s a falumbeli Kovács Jenő728 szakaszvezető vonatparancsnok is már csak tőlem várhatja a parancsokat, de egyelőre - az éjjeli esőzés miatt felázott talajon - ők még le vannak maradva, akárcsak a tüzérségünk. Ellenben a lőszertaligák és lóvezetőik máris látótávolságban vannak, kijöttek a horhosból és megvan velük az összeköttetés is. A mielőbbi gyógyulás és viszontlátás reményében el is búcsúzott ezzel elődöm, felkapaszkodott a zászlóalj segélyhely kocsijára, mely vele együtt még néhány sebesültet szállított hátra. Miután előző nap a Kis Simont eltemettük, és sírhelyét napraforgószárral megjelöltük, s ráakasztottuk a személyazonossági adatait tartalmazó kis alumínium szelencét729 (amit elég csúnyán, csak „dögcédulának" tituláltak), hogy a mögöttünk jövők deszkára is írhassák a nevét, Piszker Pista,730 sümegi útkaparó jelentkezett önként legényemnek. Ideiglenesen elfogadtam segítségét, bár akkor már őrvezetői rangja volt. Őt küldtem vissza otthagyott szakaszomhoz, s megmutattam neki, hova megyek, Puha Tónival új figyelő- és tüzelőhelyet keresni. A következő domb aljában több elesett szovjet katona holtteste mellett kellett elmennünk. Ebből is láthattuk, hogy míg minket a föld alól kiástak, a puskás alakulataink akna727 A századparancsnok neve helyesen: Koronczay László továbbszolgáló zászlós. 728 Személyéről és beosztásáról nem rendelkezünk pontosabb adatokkal. 729 36 M azonossági jegy. Az okmányértékű alumíniumtokot (köznapi nevén dögcédulát) a mozgósítások és fegyvergyakorlatok során kellett kiosztani a katonáknak, akik a nyakukba akasztva viselték azt. Két oldalán HUNGÁRIA feliratú 10xl0-es rácsozató táblázatot tartalmazott, amelyre tulajdonosának azonossági számát lyukasztották. Az azonosítást egy olyan tízjegyű szám szolgálta, amelynek első négy jegye az anyakönyvi kerület számát, a következő kettő a születési év utolsó két számjegyét, az utolsó négy pedig az anyakönyvezés sorszámát jelentette. Az alumíniumtokban elhelyezett betétlapon a személyi adatokat, az illető alakulatát és a bevonulás előtti utolsó lakhelyét tüntették fel. Temetéskor csak az azonosítójegy-tok egyik felét hagyták a halott katonán. Bús János - Szabó Péter 1999. 8-10. p. 730 Piszker István őrvezető személyéről és beosztásáról nem rendelkezünk pontosabb adatokkal. 338
