Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)

47. gyalogezred - 40. Dr. Szabó Sándor tartalékos zászlós (47. gyalogezred ezredközvetlen aknavető század szakasz-, majd századparancsnoka) visszaemlékezése, 1942. április 1. - december 31. (részletek)

be, hogy el ne vérezzen. Itt meg a géz közé egy nagy lapos patakkövet ágyaztam be a vállgödrébe. S hogy ez mentette meg az elvérzéstől, azt csak később tudtam meg az ezredparancsban megjelent ezredorvosi dicséretből, amint már említettem. Ezek voltak első „hősi tetteim". Jobbnak bizonyultam szanitécnek, mint aknavetősnek.

Orvosnak kellett volna lennem, s tán az is lettem volna, ha elég pénzem lett volna a drágább orvosi karra, ahol labordíjat is kellett fizetni; így léptem át „mezei" jogásznak, majd püspöki latin kancellistának - jutott eszembe akkor este, amikor a megeredt eső után egy férgekkel telt, elhagyott orosz kisbunkerben nem tudtam első harci éjjelem után aludni. No, meg akkor azon is tárgyaltunk ott, hogy délután a saját tüzérségünk a 34-eseket és 17-eseket724 is megszórta tüzével, de annak inkább ők maguk voltak okai, mert messzebbre hatoltak az első délután, mint ameddig a terv szerint el kellett volna érniük, és a távoli tüzérfigyelők menekülő oroszoknak vélték őket, mígnem valaki telefonon értesítette őket, miután már ebből nekik is veszteségeik lettek.725

Ilyen előzmények után értünk el másnap a Tyim előtti harckocsiárkok ligetes erdővel borított előterébe, ahol megint igazi kutyavilágban lett részünk, amiről ugyancsak meg kell emlékezni, főleg két-három kellemetlen esemény miatt is.

De ez már külön fejezetbe tartozik, mert amikor a második csatanap reggelén Kodizi irányába tartottunk, az első figyelőhelyen egy jobb oldali erdőből erős tüzérségi tűzbe kerültünk, a faluból is erős ellenállásba ütköztek az előttünk harcoló puskásszázadok és az első aknavető szakasz is, s rám nézve is jelentős fordulat állott be, mely ismét igazolta Kele János, a „léleklátó" jóslatát.

Erre, az 1942. június 29-ei Péter-Pál napjára az volt a 47. gyalogezred harci feladata, hogy érje el a Tyim előtti harckocsiárok tűztávolig való megközelítését. Ehhez kora reggel meg kellett támadni Kodizi községet. Zászlóaljaink feladata volt ez, melyhez a tüzérségi előkészítés már hajnalban megkezdődhetett, mert mire én a szakaszommal a falut megpillantottam, már a falu házainak jó része lángokban állt, a zászlóaljak egy része és az őket aknavetővel támogató első, Ko- ronczay-szakasz is benyomult a faluba, ahol közelharcokra is sor került, de a falu határában lévő dombokról még javában folyt az ellenség utóvédharca. Ebben a lövöldözésben sebesült meg Koronczay zászlós, századparancsnok is, amint később megtudtam tőle. Én a szakaszommal egy mély horhosban voltam menetben előre. Ekkor lepett bennünket a körülbelül másfél kilométerre lévő erdőből a

724 A 47. gyalogezredhez beosztott 34/1. zászlóaljat, valamint a 17 gyalogezred zászlóaljait.

725 Dr. Szabó Sándor betoldása: „Ez volt az előnyomulás első napja. Másnap Kodizin át Gnyiloje és [Gnyi- linszkije] Dvori közti terepen, a szemicai dombok lábánál estefelé megint elért bennünket az eső. Holtfáradtan ott egy árokban feküdtem le még az eső előtt, de arra ébredtem, hogy a fülembe folyik a víz, ami elég hideg volt ahhoz, hogy a vállamba ott szökött be a reuma, amely időnként máig is meg-megkínoz, hol isiász, hol lumbágó, hol meg izomreuma formájában."

336