Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)
17. gyalogezred - 17. gyalogezred III. zászlóalja - 38. Koszorú Imre tartalékos zászlós (17. gyalogezred III. zászlóalja géppuskás századának szakaszparancsnoka) visszaemlékezése, 1942 (részletek)
Azon a frontszakaszon, ahol áttörést terveztek, nyugalom volt. A mi körletünknél is áttörés volt a cél, így viszonylagos volt a nyugalom. Szemlélő tisztek jöttek-mentek a körletünkben.659 Elérkezett a támadás órája. Háromnapi élelmet vételeztünk, és vonultunk előre. Századaink a második lépcsőben voltak. Stukák, körülbelül 250 [darab], 1/2 órán át bombázták az ellenséges vonalakat. 2 órakor tüzérségi tűz zúdult az állásokra. Harckocsik, páncélosok, páncélvadászok (francia zsákmányolt), huszárok vonultak közöttünk előre. Fülsiketítő zenebonában repült fel a piros, támadást jelző rakéta az égre. „Hurrá!" - ordítással tört a 17/11. zászlóalj az ellenséges állásokra. Az ellenség egyes alakulatai fákon rejtőztek el. Mesterlövészek bámulatos pontossággal tüzeltek ránk. Géppuskás irányzómat szemen találták egy lövéssel, majd a géppuskaköpenyt lőtték be. Én golyószóróval akartam lőni, mikor is balkezemet találat érte. Zubbonyom kigyulladt, három ujjam leszakadott^].660 Csuklóm felett 13 cm-rel, úgynevezett „húslövést" kaptam. Ez Péter-Pál ünnepén, hajnalban történt. Előtte zászlóalj-kötelékben szentáldozásban részesültünk. Közös gyónás volt, közös feloldozás. Feltétel az volt, ha hazajutunk, akkor ott meg kell gyónni a bűneinket. Ez közös feloldozás volt. Az ellenség első vonala megsemmisült. Csak rejtett állásokból, például fákról tüzeltek [a] mesterlövészek. Engem egy 16 fős csoport vett tűz alá. Páncéltörő- seink hamar leküzdötték őket. Addig azonban jelentős károkat okoztak.661 659 Koszorú Imre a következőket írta egy másik visszaemlékezésében az ideiglenes védővonalon szerzett tapasztalataikról: „Cseleket ismertünk meg. Táblát tettek ki (a szovjetek), tilalom ellenére volt, [a]ki kiment megnézni a szöveget. „Nyelv” lett belőle, [ajkit ki lehetett hallgatni az egységéről (hány fő, mennyi a fegyverzet, ellátás minősége, a legénység hangulata, stb.-ről). Az első vonalból látni lehetett az ellenség katonai mozdulatait, éjjel vagy nappal énekszót lehetett hallani [...]. Néha-néha szóval!?] tűzpárbaj volt. Ennek is volt félrevezető célzata; [ajhol támadni, áttörni akartak, ott nyugalmat imitáltak." (Koszorú Imre visszaemlékezései. „Életem" 11. p.) 660 Bizonytalan olvasat. 661A sebesülés történetének másik változata: „Megtörtént az áttörés, mi is megindultunk. Egy nyárfasornak a lombozatából ellenséges mesterlövészek kezdték meg munkájukat. Szakaszom géppuskája percek alatt kilövést kapott, irányzóm fejlövésben azonnal meghalt. Helyettese nem tudott tüzelni, mert a géppuska hűtőburkát is találat érte, használhatatlanná vált. Biztosított századom parancsnoka [Horváth Ferenc] két mell-lövésnél sem adta át a parancsnokságot. Majd altesti lövést kapott, csak akkor adta át a századparancsnokságot. Kemény harcos volt. Nem sokáig vezettem a századot, mert a fán lévő mesterlövészek világító lövedékkel balkezem csuklóm felett átlőtték. A lövedék három ujjam inát szakította át, zubbonyomat meggyújtotta, és sisakomon vett gellert. Szerencsémre, mert fejembe mehetett volna a lövedék. Egy mellém csapódó, Kovács János nevű őrvezető látott el elsősegéllyel. Századom páncéltörő ágyújával legyőzték az ellenség visszamaradt állását!?], és előrenyomultak a tyimi harckocsi-állásba." (Koszorú Imre visszaemlékezései. „Kurszk-Tyim-i áttörés" 2. p.) Kovács János őrvezető személyéről és beosztásáról nem rendelkezünk pontosabb adatokkal. 309
