Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)
17. gyalogezred - 17. gyalogezred III. zászlóalja - 38. Koszorú Imre tartalékos zászlós (17. gyalogezred III. zászlóalja géppuskás századának szakaszparancsnoka) visszaemlékezése, 1942 (részletek)
folydogált, a gézben szerencsére megállt a szilánkdarab. Babinszky főhadnagy százada szerencsésen visszaverte a támadást. Lőszert és repülőtámogatást kért. Válasz: „Ott a szurony !"656 Letelt a 24 órai keserves szolgálat. Rajommal megbeszéltem már a felvonulásnál, hogy visszavonulásnál a kútnál találkozunk. Egy kiürített falun vonultunk át, én lemaradtam. Asszonyok integettek, kiabáltak: „Szóidat, szóidat!"657 A bokros[?] felé mentem, vagy két méter magas szovjet katona nézett rám mereven. Puskámat, melyben csupán egy lövedék volt, rátartottam, kiabáltam: „Hőre ruki!"658 Feltartotta a kezeit, én a puska csövét a hasára tettem, átmotoztam. US[A] fertőtlenítő porok voltak a zsebében (ezzel bármilyen vizet ihatóvá tudtak tenni). Személyi igazolványon kívül nem volt nála semmi. Csupa sár volt a térde és a könyöke. Később a parancsnokságon azt mondta, három napig kúszott, míg én rátaláltam. Mosolygott. Utóbb tudtam meg, hogy német röpcédulát talált, és azon olvasta: „Ki átáll, 7 hold földet kap, bántódása nem esik." Ő kijevi volt, úgy döntött, befejezi a háborút, és útkúszott a vonalon. Kísértem, a kútnál a katonáim mosdottak, az úton kanyar volt, előbb látták meg a szovjet katonát, mint engem, futni kezdtek, alig tudtam őket visszahívni. [...] Sok tapasztalatot szereztünk, megismerkedtünk a mesterlövészekkel, kik csak fejre [...] tüzeltek. De tüzeltek az utolsó lőszerig. Ritkán tévesztettek, lövésük 100 százalékban halálos volt. Igyekeztek „nyelvet" szerezni; mi is ezen voltunk. ([A] „nyelv" egy katona, kitől megtudni, melyik alakulat honnan jött, hányán vannak, milyen fegyvereik vannak, milyen a hangulat, ellátás, stb.) Ezek a vállalkozások veszélyesek voltak. Persze jutalom is járt érte. A fronton a Vaskereszt, fakereszt közel van egymáshoz. 656 A visszaemlékezés másik változata: „Első vonalbeli felderítésre kaptam parancsot. 12 fővel, egy lóval és lovas hírvivővel megerősítve indultam el. »Ördögfalva« nevű község előtt volt a vonal. Előtte úgynevezett »előretolt« állás. Ez egy gödörből állt, deszka (ólajtó) fedéllel. A gödörben víz volt, abban ültem derékig, csupán a telefon és a sisakom volt száraz. Mellettem a lovas hírvivő, 45 éves ember (kőbányai sörgyár kocsisa) foglalt helyet. Azt mondogatta: »A parancsot teljesíteni kell, mert ha nem, agyonlövik az embert!« Ezt mondta szüntelenül. Lova körülbelül 300 m-re lévő kiürített falu egyik üres házában volt. Vágtával ment el. Hajnalban nagy erővel támadás indult ellenünk. Lovas hírvivőt indítottam. Az üres falut aknavető, tüzérségi tűz alá vették, támadás előtti zárótúzzel. Rajommal a telefon- és lovas jelentés leadása után visszavonultunk, feladatunk »felderítés« volt. Babinszky főhadnagy századparancsnok százada kemény harcban verte vissza az ellenség támadását. Minket visszairányítottak a második vonalba." (Koszorú Imre visszaemlékezései. „Háborús élmények, emlékek" 1. p.) 657„Katona, katona!" 658 „Fel a kezekkel!" 308
