Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)

17. gyalogezred - 17. gyalogezred III. zászlóalja - 38. Koszorú Imre tartalékos zászlós (17. gyalogezred III. zászlóalja géppuskás századának szakaszparancsnoka) visszaemlékezése, 1942 (részletek)

A zászlóaljat Závodszky István százados vezeti hófehér lovon. Kapuőrségnek lekiált: „Kivonulás helye: nagy Oroszország!" Az őrség tiszteleg, mi díszlépésben vonulunk ki.

Ki gondolta akkor, hogy csupán 40 fővel jön haza (saját lábon) Závodszky István százados, és egy ló sem marad életben a 150-ből!649

Az állomáson keserves búcsúzás; síró apák, könnyező, zokogó anyák, testvérek, feleségek búcsúcsókja közben felharsan a kürt: „Imához! Előre!"

1942. május 2-án este 7 órakor kigördül a katonavonat. Énekfoszlányok hallatszanak:

„...füstöl a kémény, forog a kerék; jaj, Istenem, visszajön-e még?"

„Viszontlátásra, hadnagy úr", stb.

„Egerszegi géppuskások vígan élnek, nem törődnek a golyóval..."

„Baloldalamon a kis szuronyom, géppuskás vagyok, én azt nem tagadom!"

Závodszky százados felesége búcsúzott a férjétől jelenlétünkben: „István, ne feledd, hogy az öt fiú (hadapród őrmesterek) a mi fiúnk! Vigyázz reájuk, mint a szemed fényére! Isten veletek, fiúk! Isten vezéreljen, István!"

Irány: Komárom, Érsekújvár, Gomel, Orel. Háborús tájakon robogott a szerelvény. Kilőtt harckocsik, autók, kombájnok között vitt az út. Lebombázott városok, hadifogolytáborok mellett haladtunk el. Szembe sebesültszállító vonatok jöttek, rettenetes képek tárultak elénk. Szem, kar, láb nélküli, jajgató katonák a sebesültszállító vonatokon...

Mi csak mentünk. Gomel lebombázott képe nem valami szép volt. A brjansz- ki erdőben a soproni tüzérosztály szerelvényét a partizánok felrobbantották.650 A tiszti В kocsi651 a levegőbe repült. A tiszteket hasábfaszerűen rakták össze. Szomorú, szívtépő látvány; magyar egyenruhában, magyar halottak. Ezek már nem látják meg a magyar hazát. Szegény anyák! No, de katonák voltunk; előre!

649 Koszorú Imre visszaemlékezésének későbbi részében a következőket írta Závodszky századosról: „40 katonával (lábon) érkezett haza egy év múlva, 1943 tavaszán Zalaegerszegre. A város köszöntötte a hazatérőket. Majd hathetes karanténba mentek [a] fertőző betegségek esetleges kiszűrésére. Ez a 40 fő maradt a délceg zászlóaljból, a sok sebesült hazajött melletti" (Koszorú Imre visszaemlékezései. „Emlékezés" 8. p.)

6501942. május 5-én, Brjanszk közelében a 7. könnyű tüzérezred és a körmendi 35/11. zászlóalj részeit szállító katonai szerelvény partizánok általi felrobbantásakor - a fennmaradt korabeli veszteségnyilvántartási dokumentumok alapján - a soproni tüzérezredből ketten vesztették életüket és egy fő sebesült meg, a körmendi gyalogzászlóalj hősi halottjainak száma három, sebesültjeié pedig négy volt. Az utóbbi csapattest két-két tisztje is a halottak, illetve a sebesültek számát gyarapította. „Éjszaka, úgy 2-4 órakor felrobbantották a szerelvényünket a partizánok. A mozdony alatt robbant az akna és utána öt kocsit ösz- szezúzott." - emlékezett vissza Horváth Imre, a 7/2. üteg lövegvezetője. Ifj. Sarkady Sándor - Szabó Péter 36. p„ HIM KI Névszerinti veszteségkimutatás, adatbázis.

651 Tiszti В kocsi nem lehetett a 7. könnyű tüzérezredet és a 35/11. zászlóaljat szállító magyar katonai szerelvényen, mivel azokat vezérőrnagyoknak és annál magasabb rendfokozatban lévőknek tartották fenn, s egy egész fülkét bocsájtottak a rendelkezésükre. Szabó Péter 1986. 503. p.

306