Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)

17. gyalogezred - 17. gyalogezred III. zászlóalja - 35. Dénes Sándor őrvezető (17. gyalogezred III. zászlóalja) harctéri naplója, 1942. május 4. - augusztus 26

tunk nem lett. Akkor itt voltunk 17-én estig. 27-én este 1/2 7 órakor indultunk a nagy támadásra. 11 órára értünk a saját állásaink mögé, és ott beástuk magunkat.

Reggel 1/2 3 órakor a tüzérség megkezdte a tüzet, félóráig verette az orosz állásokat, közben jöttek a Stukák, és azok rettenetes munkát vittek véghez az orosz állások körül. Ezek sikeres munkája után megindultak a mi első vonalbelijeink, mi pedig utána, mint ezredtartalék. De már kora reggelen szétszakadt a századunk, és így nem hogy tartalék, hanem még az első vonalon is elől voltunk.

Az első [napon] lett négy halottunk és két sebesültünk. Ekkor egy hétig mindig támadásban voltunk. Ezután azonban megindult az orosz, és a német motorosok599 hajtották őket, mi pedig megkezdtük a gyaloglást. 4-én körülbelül 30 km-t, 5-én 25 km-t, 6-án 20 km-t, 7-én körülbelül 50 km-t gyalogoltunk.

1942. július 2-án voltunk a harcolás között kemény helyen. Tyim város előtt egy rozs szélén, és a kurva orosz egészen 3-án reggelig600 lőtt.

A 7-iki nagy gyalogolás után 8-án pihenőnk volt egy kis faluban, 9-én azonban továbbmentünk körülbelül 25 km-t, 10-én pedig úgy 30 km körül gyalogoltunk, és odaértünk a Don folyó partjára.

Itt megvetette az orosz a lábát. Itt aztán figyelőbe jártunk; két nap hátul pihenőbe, két nap a domb peremén harcelőőrsbe, és két nap a Don folyó partján folyamőrségben.

Először ki[nn] voltunk folyamőrségben 1942. július 20-án estétől 22-én estig. Másodszor 1942. július 26-án estétől 28-án estig. Harmadszor 1942. augusztus 1- én estétől 3-án estig. Először a mi rajunk maradt hátra a majorban. (Jó hely.) Másodszor kerültünk az „Előd" figyelőbe (elégséges), harmadszor pedig az „Álmos" figyelőbe (elégtelen).

1942. augusztus 10-én riadóztattak, és eldobtak a II. zászlóaljhoz. Ott voltunk 13-án estig, akkor leváltottak és visszaértünk a régi helyünkre. 14-én reggelre azonban le nem fekhettünk, mert ismét riadó volt, mert oroszok szivárogtak át a Donon és megkezdtük a támadást. A támadás alatt már rosszul éreztem magamat. 15-én este visszavonultunk. 16-án ismét ki kellett menni, de én nem mentem. 16-án, 17-én gyengélkedő voltam, és 18-án vittek kórházba.

1942. augusztus 18-án délután vittek a kórházba.

18-án éjjel a 212. kötözőhelyen voltam. 19-én vittek a Szinyije Lipjagi-i kórházba,601 22-én innen is tovább vittek Sztarij Oszkolba. Itt 26-án berakodtunk és indultunk hazafelé.

599 A naplóíró feltehetően azokra a német páncéloshadosztályokra, illetve gépkocsizó gyaloghadosztályokra gondolt, amelyek a német 4. páncélos- és a 6. tábori hadsereg kötelékében vettek részt az 1942. június 28-án megindított hadműveletben.

60° Pontosabban 1942. július 2-án délelőttig.

601 Szinyije Lipjagiba а III/1. tábori kórház települt.

279