Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)

17. gyalogezred - 17. gyalogezred I. zászlóalja - 34. Somogyi Lajos tizedes (17. gyalogezred II. zászlóalj, géppuskás század) visszaemlékezése, 1942-1943

A bajtársaim velem együtt mind jobban elfásulttá váltak, állandóan csak az otthonuk után, családjaik után vágytak. Itt pedig Gremjacsjéban, nálunk csak a katonasírok szaporodtak. Ha valaki a vonalból felkerült Gremjacsjéba a zászlóaljtörzshöz, az mind azzal jött, hogy már megint mennyivel több a sír. Szőke Ernő bajtársam is fent létekor ötven darab sírt számlált meg, elmondása szerint. Teltek a napok, hetek, nagyon nehezen, egymás után. Századunk létszáma fogyott, a sírjaink meg szaporodtak.

Az időjárás is egyre hűvösödött. Gyakorivá váltak az éjszakai derek és fagyok, a bunkerjainkban tüzelni kellett. A tüzelőről nekünk, a tűzvonalbelieknek kellett gondoskodni, ha nem akartuk, hogy időnap előtt már bárki is megfagyjon. Bármily nehéz és kockázatos is volt Gremjacsjéba feljutnunk, hogy házat bontsunk tüzelő szerzése végett, meg kellett tennünk. Bontás után pedig az éjszakák leple alatt a hátunkon cipel [tűk] a szétbontott házak farészeit tüzelőnek. Ez volt hát nekünk, tűzvonalbelieknek a rólunk való gondoskodás.

Október eleje után már nagyon hidegre fordult az idő, és már a föld is kopogósra fagyott. Meleg holmi nuku, csak ami egyik-másik bajtársunknak hazulról érkezett. Tábori sapkáinkra egyéb ruhadarabokból varrtunk rá körül körgallér- szerű fülvédőt. Másnapra hívatnak fel a zászlóaljtörzshöz 10 órára. De a figyelmemet is felhívták az óvatosságra, hogy még a szürkület leple alatt lopózkodjunk ki az állásunkból. [...] Már 7 órakor fent, a zászlóaljparancsnoknál voltam. Lassan szaporodott a létszámunk, 10 órára már heten voltunk. Még az egyik bajtársunk viccesen meg is jegyezte, hogy heten vagyunk, mint a gelsei ördögök. A zászlóaljirodáról kiszólt egy zászlós bajtárs, hogy sorakozzunk fel, és közülünk valaki, aki rangban a legidősebb, jelentsen, ha megjelenik a zászlóaljparancsnok, Kaltróy alezredes úr.

Ez percek teltével be is következett. Kaltróy alezredes úr felolvasta a III. hadtest által adományozott kitüntetéseket és a kitüntetettek névsorát, és a kitüntetések fokozatát. Majd feltűzte mellünkre a kitüntetéseket, meleg kézszorítással és apai magához ölelésével. Ezt követően mindannyian közös ebéden vettünk részt a zászlóaljparancsnokkal együtt. Ebéd után kötetlen beszélgetésen vettünk részt, egy-két pohár bor elfogyasztása mellett. Itt mondta el a zászlóaljparancsnokunk, hogy a tisztek az ezredparancsnokságon vették át a kitüntetéseiket, már tegnapi nap. Mindannyian gratuláltunk őneki is, szívből fakadó jókívánságunk kifejezésével, hisz ő is a kitüntetettek között volt. Mélységes sajnálkozását fejezte ki az iránt, hogy mi a kitüntetések legalacsonyabb fokozatát kaphattuk meg, mikor ő mindannyiunkat Arany Vitézségi Érem579 adományozására terjesztett fel. Ez

579 Többnyire Magyar Nagy, illetve Kis Ezüst, valamint Bronz Vitézségi Éremre terjesztettek fel legénységi és tiszthelyettesi állományúakat a keleti hadszíntéren. Legénységi Arany Vitézségi Éremben a 2. hadsereg kötelékében mindössze tizenketten részesültek, akik az ellenséggel szemben különös bátorságot és önfeláldozást tanúsítottak.

264