Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)

17. gyalogezred - 17. gyalogezred I. zászlóalja - 34. Somogyi Lajos tizedes (17. gyalogezred II. zászlóalj, géppuskás század) visszaemlékezése, 1942-1943

amit eddig még belülről is láthattam, az a rudkinoi templom volt, mert éjszaka mi is innét hordtuk a búzát, törni, darálni, élelmünk javítására. Elmondhatom, hogy a kis templom belülről, ókori görög festményeivel,563 nagyon szépen nézett ki. így aztán esperes urunknak nem volt mit írnom a felém feltett kérésére és kér­déseire. Örökké lelkiismeretbeli furdalásom lett volna, ha valamiről nem vagyok meggyőződve, és én arról vagy nagyon szépet, vagy a legrosszabbat írnám, tele hazugsággal. így nem váltam azonossá Jeszenszky főhadnagy564 és Somfay fő­hadnagy565 hátországba küldött dicsekvő írásaival. (Mint katonák, a Horthy-ura- lom alatt nem is politizálhattunk, nem is tudtuk, hogy mi az, hogy politika, meg bolsevizmus vagy kommunizmus.) [...] Rudkinonál is egy géppuskás rajunk volt védelmi állásban a puskás egysé­gekkel, mivel a védővonalunk sem volt összefüggő. Feladatunk volt, hogy ruszki támadás esetén a rudkinoi géppuskás rajjal kereszttűzbe vegyük a betörni szán­dékozó ruszkikat. A falu, Gremjacsje és a part között egy 3-5 hektáros krumpli­föld húzódott. Innét szereztük be téli táplálékunk egy nagyobb részét. Egy teljes bunkert töltöttünk meg krumplival, hisz élelemellátásunk mindig gyengébb volt. Bele voltunk törődve, mert mindig azt hangoztatták, hogy három hónapi tűzvo- nalbeli létünk után le kell bennünket váltani. Addig is a határainkat és a magyar népet a bolsevizmustól itt a Donnál kell megvédenünk. [...] Az éj leple alatt a meleg ételt hozzánk szállító szakácsainktól megtudtuk, mi­vel a konyhánk és gulyáságyúink is a zászlóaljtörzs helyén voltak elhelyezve, hogy a faluból a civil lakosságot hátratelepítették, visszatartva az önként jelent­kező fiatal szovjet nőket, kisegítő munkára. Általában - a kiszivárgott hírek sze­rint - ezek a nők jól képzett nők voltak, tanítónők, óvónők és partizánnők. Ezek a nők aztán segítőkészségükkel, szerelmükkel, megalázásukkal jól meg is bosszul­ták, alig egy hónap elteltével, egységeinket. [...] Tőlünk balra, Voronyezsben állandó harc folyt, mert állandó harci zaj hallat­szott. A füstfelhő a város felett hol gyengült, hol erősödött, hisz a város állandó­ján] égés alatt állt. Voronyezst a németek állandóan támadták, de bevenni sosem tudták. A választóvonalat a Voronyezs folyó képezte. Közben elég melegre fordult az idő, de mind a két oldalról a harci zaj, a lövöl­dözés is, pláne éjszakánként. Lőtték a világító rakétát a folyó fölé, mi is, ők is. Most már éjszakánként a ruszki repülők is megjelentek. Hol a „Mari néni",566 hol a Rata, és dobták a Sztálin-gyertyáikat a folyó fölé, amely egész nappali világos­563 Legfeljebb középkori pravoszláv freskókat láthatott Rudkino templomában a memoár szerzője. 564 Jeszenszky Elek próbaszolgálatos főhadnagy, a 17. gyalogezred csapatcsendőr tisztje. 565 Somfay György tartalékos hadnagy, a 17/11. zászlóalj 4. puskásszázadának szakaszparancsnoka. 566 Az 1927-ben tervezett Po-2-es, egy csillagmotoros, kétfedelű, vászonborítású, merevfutóműves szovjet repülőgépet a magyar katonák gyakori női személyzete miatt „Mari néninek" is hívták. Leg­jellegzetesebb feladata az éjszakai zavaró bombázás volt. 256

Next

/
Oldalképek
Tartalom