Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)

17. gyalogezred - 17. gyalogezred I. zászlóalja - 34. Somogyi Lajos tizedes (17. gyalogezred II. zászlóalj, géppuskás század) visszaemlékezése, 1942-1943

amit eddig még belülről is láthattam, az a rudkinoi templom volt, mert éjszaka mi is innét hordtuk a búzát, törni, darálni, élelmünk javítására. Elmondhatom, hogy a kis templom belülről, ókori görög festményeivel,563 nagyon szépen nézett ki. így aztán esperes urunknak nem volt mit írnom a felém feltett kérésére és kérdéseire. Örökké lelkiismeretbeli furdalásom lett volna, ha valamiről nem vagyok meggyőződve, és én arról vagy nagyon szépet, vagy a legrosszabbat írnám, tele hazugsággal. így nem váltam azonossá Jeszenszky főhadnagy564 és Somfay főhadnagy565 hátországba küldött dicsekvő írásaival. (Mint katonák, a Horthy-ura- lom alatt nem is politizálhattunk, nem is tudtuk, hogy mi az, hogy politika, meg bolsevizmus vagy kommunizmus.) [...]

Rudkinonál is egy géppuskás rajunk volt védelmi állásban a puskás egységekkel, mivel a védővonalunk sem volt összefüggő. Feladatunk volt, hogy ruszki támadás esetén a rudkinoi géppuskás rajjal kereszttűzbe vegyük a betörni szándékozó ruszkikat. A falu, Gremjacsje és a part között egy 3-5 hektáros krumpliföld húzódott. Innét szereztük be téli táplálékunk egy nagyobb részét. Egy teljes bunkert töltöttünk meg krumplival, hisz élelemellátásunk mindig gyengébb volt. Bele voltunk törődve, mert mindig azt hangoztatták, hogy három hónapi tűzvo- nalbeli létünk után le kell bennünket váltani. Addig is a határainkat és a magyar népet a bolsevizmustól itt a Donnál kell megvédenünk. [...]

Az éj leple alatt a meleg ételt hozzánk szállító szakácsainktól megtudtuk, mivel a konyhánk és gulyáságyúink is a zászlóaljtörzs helyén voltak elhelyezve, hogy a faluból a civil lakosságot hátratelepítették, visszatartva az önként jelentkező fiatal szovjet nőket, kisegítő munkára. Általában - a kiszivárgott hírek szerint - ezek a nők jól képzett nők voltak, tanítónők, óvónők és partizánnők. Ezek a nők aztán segítőkészségükkel, szerelmükkel, megalázásukkal jól meg is bosszulták, alig egy hónap elteltével, egységeinket. [...]

Tőlünk balra, Voronyezsben állandó harc folyt, mert állandó harci zaj hallatszott. A füstfelhő a város felett hol gyengült, hol erősödött, hisz a város állandóján] égés alatt állt. Voronyezst a németek állandóan támadták, de bevenni sosem tudták. A választóvonalat a Voronyezs folyó képezte.

Közben elég melegre fordult az idő, de mind a két oldalról a harci zaj, a lövöldözés is, pláne éjszakánként. Lőtték a világító rakétát a folyó fölé, mi is, ők is. Most már éjszakánként a ruszki repülők is megjelentek. Hol a „Mari néni",566 hol a Rata, és dobták a Sztálin-gyertyáikat a folyó fölé, amely egész nappali világos563 Legfeljebb középkori pravoszláv freskókat láthatott Rudkino templomában a memoár szerzője.

564 Jeszenszky Elek próbaszolgálatos főhadnagy, a 17. gyalogezred csapatcsendőr tisztje.

565 Somfay György tartalékos hadnagy, a 17/11. zászlóalj 4. puskásszázadának szakaszparancsnoka.

566 Az 1927-ben tervezett Po-2-es, egy csillagmotoros, kétfedelű, vászonborítású, merevfutóműves szovjet repülőgépet a magyar katonák gyakori női személyzete miatt „Mari néninek" is hívták. Legjellegzetesebb feladata az éjszakai zavaró bombázás volt.

256