Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)
17. gyalogezred - 17. gyalogezred I. zászlóalja - 34. Somogyi Lajos tizedes (17. gyalogezred II. zászlóalj, géppuskás század) visszaemlékezése, 1942-1943
dön. Gyomra és belei kint lógtak a testéből. A mi egészségügyi katonáink vitték hátra a segélyhelyig. De ahogy megtudtam, a kórházba szállítás közben meghalt.555 Ekkor még a német sikerek jegyében zajlott a háború. A tyimi áttörés után a ruszkik üldözését a gyorsan mozgó alakulatok556 vették át. Hát, láthattuk, hogy kik is voltak ezek a gyorsan mozgók. Kerékpáros zászlóaljak, kik a hátukon cipelve kerékpárjukat, a sáros, úttalan terepen vánszorogtak előre a Don felé. Hisz a fekete, ragadós agyagtól a kerekek sem forogtak, de még csak nem is látszottak keréknek, csak egy gömbölyű sártömegnek. [...] A különbség csak annyi volt köztünk és köztük, hogy kerékpárjukat cipelve, ők mentek az első vonalban, mi pedig utánuk a második vonalban, és egyszerre értünk a Don partjára.557 Támadásunk ideje alatt [az] ellátásunk nagyon rossz volt, hisz 3-4 nap is eltelt, még kenyeret sem kaptunk. Az oka, főleg a gyors előretörésünknél, a rossz terep- viszonyok miatt az ellátó egységeink lemaradása [volt]. Már a nálunk lévő tartalék élelmünket is elfogyasztottuk, parancsra. Tyim után egy kis faluban megpihentünk, tisztálkodtunk és sorainkat rendeztük, veszteségeink elszámolásával. Mindezek elvégzése után elhangzott a parancs: „ Indulásra sorakozó!" Mellettünk sorakoztak fel a szakaszok lőszerkocsijai is. Azt figyeltük, hogy az alezredes, a zászlóaljparancsnok,558 látjuk, hogy megáll lovával az egyik lőszeres kocsi előtt. Erélyes parancsnoki hangon kérdi, kié ez a tehén, ami a kocsi után volt kötve. Elé ugrik egy tizedes, Kiss nevezetű,559 azt hiszem. Valamelyik puskásszázadhoz tartozhatott, mert én közelebbről nem ismertem. „Alezredes úr, alázatosan jelentem, a szakaszé." A zászlóaljparancsnok kérdezi: „Hol vetted? Mennyit fizettél érte?" A tizedes néma maradt. Az Öreg ordított (magunk között neveztük csak Öregnek, mert nagyon szerettük, szinte apánknak éreztük). Ordítja a tizedesnek: „Tudod, hogy a szolgálati szabályzat értelmében a rablásért itt helyben mi járna érte ?! De ezt nem teszem veled. Minket nem rablóháborút viselni hoztak az orosz földre! Mi nem kommunizmust akarunk csinálni, hanem [azt] letörni. Nem meggyűlöltetni akarjuk a szovjet néppel a magyar népet, hanem megszerettetni. Azonnal engedjétek el a tehenet!" Szegény tehén vágtázva menekült, valószínű oda, ahonnét elhozták. Pillanatok alatt 15-20 öregember, asszony, gyermek vették körül az Öreget. Szerencséjére, hogy lovának hátán csak a csizmáját érték el, amit öleltek, csókoltak, még lovának alsó testrészét is, könnyes, kisírt szemeikkel. Valószínű, az öreg ruszkik 555 Haláláról értesítést küldtek a családjának. Vö. Huszti Zoltán Ferenc - Tóth József 176. p. 556 a Major Ottó ezredes vezette, III. hadtestbeli kerékpáros és lovas alosztályokat, a német 611. pán- célvadászosztályt és 2/1. lovas-ágyús üteget magába foglaló, úgynevezett Major-csoport 1942. június 30-án alakult meg, és július 7-én érte el a Don vonalát. 557 A Major-csoport napokkal a 17/11. zászlóalj előtt ért a Don partjára. A memoáríró itt ismét túlozva, egyoldalúan fogalmaz. 558Kaltróy Antal alezredes, a 17/11. zászlóalj parancsnoka. (A memoár szerzője néhol „Öregként" említi.) 559 Személyéről és beosztásáról nem rendelkezünk pontosabb adatokkal. 254
