Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)

17. gyalogezred - 17. gyalogezred I. zászlóalja - 34. Somogyi Lajos tizedes (17. gyalogezred II. zászlóalj, géppuskás század) visszaemlékezése, 1942-1943

nünket, nagyon siralmas képet mutatott. Repülők, harckocsik, vagonok roncsai mindenfelé. A vasút mentén is katonasírok. Rajt a fejfákon a rohamsisak; ezek mutatták, hogy milyen nemzetiségű katona sírja. Majd a keserűség vett rajtam erőt, mikor néhány magyar katonasírt meg-megláttam, magyar rohamsisakkal a fejfákon.

Május 6-án a visszaemlékezésem szerint már orosz földön, Minszkben voltunk. Romhalmaz az egész város. Közben repülőtámadást kaptunk. Árkon, bokron menekültünk, ki merre látott. Szerencsénkre a szerelvényünkben kár sem emberben, sem felszerelésben nem keletkezett. Majd a repülőtámadás elmúltával a szerelvényünk indult tovább. Egy nagyobb folyón és a Pripjaty mocsarakon átkelve, Goméiban megálltunk. Ezután egy hatalmas erdőség következett, a brjansz- ki erdő, tele partizánnal. Majd 24 órán át ment velünk a vonat, megállás nélkül. Ugyan volt egy pár perces megállás, mivel a mozdonyról valami gyanúsat észleltek, távolabb a síneken, a mozdony előtt. De a kiküldött felderítők nem találtak semmit, így folytattuk utunkat tovább a rejtelmes erdőség között. Pedig még a vasúti töltés jobb- és baloldalán az erdő is vagy 50-50 m szélességben le volt vágva, és tisztára eltakarítva. Magas őrtornyok követték egymást. Az őrtornyokban német katonák, géppuskákkal és fényszórókkal felszerelve. Ez mind a vasúti szállítás biztosítását szolgálta, a partizánok támadása ellen, de hiába, mert a partizánok már sokkal rafináltabbak és óvatosabbak voltak. De terveiket mindenkor végrehajtották. így mindennek ellenére nagyon gyakori volt a vasúti szerelvények felrobbantása. Még a brjanszki erdő elérése előtt a tisztjeink kocsiját hátravitték, a mozdony elé pedig két, kővel megrakott, nyitott vagont kapcsoltak, a várható robbantások időbeli kivédésére. Mert a partizánok általában a robbantást a szerelvény elején vagy a közepén hajtották végre. A robbantásnál pedig önkéntelenül pánik keletkezik. Ezt a pár perces zavart a partizánok hirtelen való rajtaütésükkel nagyon ésszerűen ki tudták használni támadásuk sikerére. Mindig úgy éreztem, egész háborús éveim és harcaink alatt, hogy ezek a partizánok felülmúlják a frontkatonák forró hazaszeretetét is, hősies, halált megvető bátorságukkal, az orosz föld iránt érzett szeretetükkel, szülőföldjük vérükkel való feláldozásával is a megvédésében. A brjanszki erdő fenyves, nyíres, mocsaras, rejtelmes erdő. Itt a mocsár valósággal elnyeli az embert, állatot, járművet egyaránt. így ez az erdő sok német járműnek és katonának lett a mocsár [miatt] a temetője, anélkül, hogy támadás érte volna őket. Ezt a rejtelmes területet igazán csak a partizánok ismerték nagyon jól, hisz nékik a mocsár volt a bevehetetlen erődítményük. A németek velünk együtt hányszor és hányszor megkísérelték a kifüstölésüket, de támadásaik minden esetben kudarccal, teljes pusztulással végződtek. Félelmetes volt számukra is a vonattal való átjutásunk is. Megkönnyebbülés volt számunkra, mikor kivilágosodott, és lakott kis településeket láttunk a vagonjainkból.

249