Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)
17. gyalogezred - 17. gyalogezred I. zászlóalja - 34. Somogyi Lajos tizedes (17. gyalogezred II. zászlóalj, géppuskás század) visszaemlékezése, 1942-1943
Vili. 27. - IX. 5. Kórházban Sztaro Nyikolszkojében, Szinyije Lipjagiban s [Sztarij] Oszkolban. Igen kedvesek az ápolók, sőt megjavul a lábam is. Lassan, lassan rendbe is jövök. Találkozom Füssl Emil kaposvári röntgenorvossal is, aki mindvégig igen kedves és szívélyes hozzám. A nővérke is, kinek az osztályához tartozom, igen aranyos. IX. 5-től 15-ig. A műtőkben édesapám szelleme él bennem, s szinte orvosi - bár laikus - figyelemmel kísérem a betegek sorsát. Hiába, az alma nem esik messze a fájától. IX. 15-18. Mindenki tartani akar, s még talán hetekig is itt fognának. Nem tudom, hogyan fog sikerülni az innét való kijutás?! IX. 20-án. Hajnali négykor Ferivel együtt meglógtam innét vissza a vonalba! Ferinek jobb tetszett itt, de elvégre azért legény, hogy jöjjön.532 Saját kezű eredeti kézirat. Nyíry István tulajdonában, Budapesten. Közli: Frontnaplók a Don- kanyárból 55-87. p. 34. Somogyi Lajos tizedes (17. gyalogezred II. zászlóalj, géppuskás század) visszaemlékezése, 1942-1943533 1942. év május hó 3-án 14 órakor indulás a szovjet frontra. Április hó 28-án voltam otthon Zalaszántón elbúcsúzni szüleimtől, testvéreimtől és a rokonságtól, no meg a kislánytól. Este Szekér Feri534 bátyám hozott be a keszthelyi vasútállomásra Nagy István (Rába) barátommal együtt. Útközben Gyöngyösi csárda, Keszthelyen a Dolezsár vendéglő. Innét már két zalaszántói kislány kísért bennünket a vasútállomásra, Tóth Anna (Éliás) és barátnője, Ács 532Nylry Zoltán naplója 1942. szeptember 20-ával fejeződött be, mivel tulajdonosát szeptember 30-án finnországi téliharc-tanfolyamra vezényelték. Keleti hadszíntéri frontszolgálatának utolsó időszakára az alábbiakban emlékezett vissza: „Miután a finnországi kiképzésről visszatértem, 1943. január 7-én indultam vissza a frontra, de az áttörés miatt csak Sztarij Oszkolig jutottam el. Ott találkoztam a zászlóaljunk maradékával. Májusban érkeztünk haza, kilencvenen...". Somogyi Hírlap 1992. április 11. (87. sz.) 6. p. 533 Somogyi Lajos visszaemlékezése a kötetünkben közlésre kerülő más memoároktól eltérő szellemiségben íródott, számos tekintetben a rendszerváltás előtti évtizedek idejétmúlt, elavult történelemszemléletét tükrözi. A memoáríró tulajdonképpen „vádiratot" készített, melyben az 1945 előtti rendszer magyar politikai és katonai vezetésén, illetve a 2. hadsereg parancsnoki karán kéri számon az 1942-1943. évi harctéri szolgálatának gyötrelmeit és megpróbáltatásait. Noha téves, túlzó, egyoldalú vagy alaptalan megállapításaival és feltételezéseivel nem érthetünk egyet, az alakulatánál történt események többnyire hiteles, tényszerű leírása miatt azonban mégis indokoltnak tartottuk visszaemlékezése közzétételét. 534 Személyéről nem rendelkezünk pontosabb adatokkal. 247
