Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)

17. gyalogezred - 17. gyalogezred I. zászlóalja - 33. Nyíry Zoltán hadnagy (17. gyalogezred II. zászlóalja géppuskás századának parancsnoka) harctéri naplója, 1942. május 3. - szeptember 20

zászlóaljtörzs lemegy rólam, könnyebben tudok majd élelmezni. Tegnap este énekelt a századom. Sorba vettük mindenkinek a nótáját. Sajnos átvették a többiek, és így aztán éjfélig nem lehetett aludni tőlük. Ma tartottam először kihallgatást Vinogroblj óta. Papp Lajcsival501 ki akartunk menni kicsit Dudorovka s Beszegyi- no felé, de olyan esőt kaptunk, hogy abban ugyan kár szétnézni. Buli502100 pengővel jön.

VI. 26-án, Galiscsi. Rengeteg felkészülés, megbeszélés és szemrevételezés után végre ma fog megindulni ez a hatalmas méretű támadás. Közben László napot is ülünk. Posta is jön, csomag is M[ariska] nénitől. Időm kis naplómra ellenben nem igen jut. Alig győzöm lebonyolítani a válaszolást a kapott lapokra. Pedig lényeges. Nagyon forgalmas már a postám. Jaj de jó, hogy ma már végre támadunk! Olyan nehezen várta az ember. Tegnapelőtt megáldozott az egész zászlóalj, úgyhogy most tiszta lélekkel, s szívvel megyünk bele. Hajrá, előre! Meg kell mutatnunk, hogy a magyar katona derekasan megállja a helyét mindvégig! Édesanyám s kishúgom, rátok gondolok most egy pillanatra, s azokra, akik imádkoznak érettem. Vajon mikor kerül kezembe ez a kis notesz? Még az idő is nekünk kedvez. Velünk van a jó Isten. Győzelemre vezérli az egész hadosztályt!

VII. 19-én, Gremjacsje. Háromhetes hallgatás után jutok csak megint naplóhoz. Hála Istennek. Június 28-tól 30-ig tartó támadásunk annyira abban él, aki azt átélte, hogy mást nem is írok róla, minthogy: nehéz volt, véres volt, de a magyaros lendület eredményessé tette. Tyimet elértük július másodikával. Itt is megemlékezem Korbuly főhadnagyról,503 s Harsai hadnagyról.504 Bulikám! Dödikém! Ti már véretekkel, s feláldozott éltetekkel a legigazibb példát mutattátok nekünk, szent emléketek tűnjön elém, valahányszor e sorokat olvasom. A jó Isten bizonyára örök boldogsággal jutalmaz titeket, ezért imádkozik még itt küzdő barátotok.

Pihenő nélküli, július 2-től 9-ig tartó előnyomulásunk alatt a század megint kitett magáért. Kánikulás, imitt-amott 35-40 km-es menetekkel értük el a Dont. Végre a legénységnek s lovaknak egy kis megállás, ezután a hatalmas, 200 km-es teljesítmény után. De itt megint változás, változás után jön, míg végre 16-án sikerül harmadik helyünkön letelepednünk. A századnál ugyanaz a helyzet. Itt védelem, ott beásás: hála Istennek tegnap sikerült mindenkit helyhez rögzítenem. Igaz, most meg az irodai munka növekedett. Veszteségkimutatás: hat hősöm, s 26 sebesültem van. Igaz rögzítem a tiszti veszteségünk: tőlem Tihanyi Lacinak van karlövése. Szegény Hári százados úr, s Németh Fercsink súlyosan sebesült, s abban az örökké emlékezetessé váló rozsban a 6. század egész tisztikara s legény 501 Papp Lajos főhadnagy, a 17/11. zászlóalj segédtisztje.

502 Korbuly Imre főhadnagy, a 17/1. puskásszázad parancsnoka.

503 Korbuly Imre főhadnagy.

504 Harsai Ödön hadnagy, a 47/1. zászlóalj géppuskás századának parancsnoka.

241