Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)
17. gyalogezred - 17. gyalogezred I. zászlóalja - 28. Szabó József őrvezető (17. gyalogezred I. zászlóaljának sebesültvivő rajparancsnoka) harctéri naplója, 1942. május 1. - 1943. január 16
de közben már sok lett a sebesültünk és hiába, nekem is ki kellett mennem a védőállásból. A legnagyobb golyózáporban adtam ki a parancsot, hogy megyünk ki a Don-partra. Körülbelül tizenöt petrence széna volt a réten, amelyen át kellett haladnunk. Hála Isten, sikerült is szerencsésen kimennünk a Don-partra; bizony, ami ott volt, azt borzasztó volt nézni. A halottak egymás hátán voltak, egyik381 jobban jajgatott, mint a másik; és ekkor találtam rá a Herczeg Imrére. Szegényt nem ismertem meg, csupa vérbe volt, és mikor kötöztem be, akkor ismert rám. Első dolgom csak az volt, [hogyan] lehet rajta segíteni, és megmenteni az életnek. Szépen bekötöztem és hátravittem az orvoshoz, ugyanazon az úton, melyiken kijöttem. Közben nekem olyan jó szerencsém lett, hogy mikor vittük, engem a méhek megtámadtak, és jól összecsipkedtek; mire szegénnyel beértünk az orvoshoz, arra az én szemem is teljesen bedagadt, és még az éjjel hátramentem a századvonattal. 10-én, 11-én olyan támadást kapott a zászlóaljunk, hogy a falut, melyben laktunk,382 elfoglalták az oroszok. 12-én és 13-án ellentámadásba ment a századunk, és sikerült is visszaverni őket. A templom,383 melyben már az oroszok voltak, teljesen rommá lett lőve. Itt az orosznak nagy vesztesége volt, az orosz katonák egymáson feküdtek megholtan. Én 14-én mentem vissza a századomhoz, arra már teljesen meggyógyult a szemem is. Mikor a századdal találkoztam, már alig hogy voltak; minden tisztünk elveszett,384 és a legénységből, mely támadás előtt csak a mi századunknál] 164 [fő] volt, megmaradt 38.385 Ezek voltak a szép haditettek, melyeket az újságok otthon olyan nagy dicsőséggel hirdettek a magyar hadseregről! Augusztus 15-én, Nagyboldogasszony ünnepén vonultunk vissza Dmitrijev- kába. Most a vasárnapot itt töltöm, vissza annál a háznál, ahol berendezkedtünk, hogy még a télen is itt fogunk maradni; hogy meddig leszünk, azt még biztosan nem tudjuk. Bizony nem is sokáig örvendezgettünk a jó helyünkben, mert 19-én újból ria- dószerűen elhagytuk a falut, és kimentünk a Don-partra a harmadik zászlóaljat biztosítani, 20-át, Szent István ünnepét pedig már a Don partján töltöttük. Szép 381 Tudniillik sebesült. 382 Téves állítás. Alekszandrovkát nem foglalták el a Donon átkelt szovjet csapatok. Feltehetően Kosz- tyenki település időleges birtokba vételéről van szó. 383 Kosztyenki temploma. 384 A 17/1. zászlóalj 2. puskásszázadának tisztikarából 1942. augusztus 9-én és 10-én Molvarecz Zsig- mond (Sziszek, 1912. február 15., anyja neve: Horváth Anna) tartalélos zászlós és Király István (Csong- rád, 1916. december 2., anyja neve: Kovács Julianna) hadapród őrmester megsebesült, Suter Ottó (Két- hely, 1912. november 25., anyja neve: Koch Verona) főhadnagy eltűnt, Kékedy Tibor próbaszolgálatos főhadnagy pedig légnyomást szenvedett. HL 17/1. zlj. veszteségek. 385 A fennmaradt korabeli veszteségnyilvántartási dokumentumok alapján a 17/2. puskásszázad legénységi állományából 1942. augusztus 9. és 11. között (túlnyomó többségük 9-én) 8-an haltak hősi halált, 41-en sebesültek meg és 7 főnek nyoma veszett. HL 17/1. zlj. veszteségek. 202
