Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)
17. gyalogezred - 17. gyalogezred I. zászlóalja - 28. Szabó József őrvezető (17. gyalogezred I. zászlóaljának sebesültvivő rajparancsnoka) harctéri naplója, 1942. május 1. - 1943. január 16
Július elsejével megtörtént az áttörés, elértük Tyimet, az orosz utolsó védelmi vonalát, a harckocsiakadályt,373 ahol a legnagyobb harcok voltak; itt már egymás hátán voltak a halottak. 1-én támadás után kaptam egy csomagot, de már ahhoz sem sok kedvem volt. Július 2-án megkezdtük [az] előnyomulást a Don folyó felé; itt már harcok nem voltak, csak a sok menés, de mink a Juhásszal fogtunk egy kónyit,374 és fölpakoltunk rája. Itt már mint tartalékok szerepeltünk; a bakák arcán már jókedv látszott, hogy hála Isten, megmaradtunk az életnek. 8[-án] nagyobb pihenő volt egy orosz falucskában, [ami] a hosszú menet után nagyon jól esett, mely csekély 60 kilométer volt naponta. 9-én és 10-én tovább folytattuk előnyomulásunkat a Don felé. 11-én375 hosszú pihenőnk volt, mely 30 napig376 tartott. Itt377 minden jó volt, csak nem volt ennivaló; ha kartocskát szedtünk, akkor már a kikötést ígérték, malako sem volt (a malako az a tej, a kartocska a krumpli). Csak negyed kenyeret kaptunk egy napra, nem ettünk mást, csak cukorborsót birkafaggyúval, melytől egyik éjjel összerókáztam az egész sátort. 17-én két partizánt felakasztottunk, mert egy magyar tizedest lelőttek; ezeket a Horváth Jóska378 húzta fel. 22[-én] orosz bombázók több bombát dobtak le közel hozzánk, de semmi baj nem lett. 26[-án], ezen a szép vasárnapon hazulról jött három lapom, azt olvasgattam, hogy könnyebben teljen el a nap, és csak spekuláltunk, mikor mehetünk haza; közben mindig a felváltással bíztogattak. Közben egy furcsa hír jött, hogy a házakat ki kell meszelni, és télen itt fogunk lakni. Ez meg is történt, szépen a házakat kipucoltuk és beköltöztünk. De nem sokáig, alig hogy bementünk egy-két napra, és máris augusztus 8-án reggel riadó; felszerelni és indulás, de hogy hova, azt senki sem tudta. Sokan azt gondoltuk, hogy haza jövünk, de utunk hamarosan megváltozott; a 47-eseknél379 betörtek, és minket oda vittek segítségre. 8-án este értünk oda; mink az este nem mentünk támadásba, csak a másik két század, a 3. és az első.380 A mi századunk csak 9-én, reggeli órákban lett bevetve. 1942. VIII. 9. Én és négy társam 8-án éjjel egy földpincében háltunk meg, és csak 9-én reggeli órákban lett riadónk, és ezzel meg is kezdtük a támadást. Hajnali három órakor hagytuk el a falut, mely Alekszandrovka volt; a századunk megkezdte a támadást. Én és a négy társam csak vártuk, hogy mi is fog történni, 373 A korabeli magyar hadiokmányok „harckocsiárok-állásként" említik ezen, Tyim városa és Livinka között kiépített, jól megerődített ellenséges védelmi vonalat. 374 Orosz lovat. 375 Pontosabban 11-étől. 376 Pontosabban 30 óráig. 377 Dmitrijevkában. 378 Személyéről és beosztásáról nem rendelkezünk pontosabb adatokkal. 379 A 47/1. és 34/1. zászlóaljak sávhatárán, Kosztyenki térségében. 380 A 17/1. zászlóalj 1. és 3. puskásszázada. 201
