Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)
17. gyalogezred - Ezredközvetlenek - 25. Húsz István honvéd (17. gyalogezred ezredközvetlen kerékpáros szakasz) harctéri naplói: A) 1942. március 17. - szeptember 24. B) 1942. október 25. - 1943. január 27
tásból valami, talán majd ha „kaputt" lesz.326 Délután esett az eső, mi átjöttünk egy másik utcába, mert az új ezredes úr nem maradt meg a belátható területen. Ez a hely sokkal rosszabb, mint a másik volt, sok a bolha. Augusztus 2., vasárnap. Semmi különös újság nincs, hazamenésről szó sincs. VIII. 3., hétfő. Bunkert ástunk, délután átköltöztünk egy másik házba. A szabadságügyem a hadtestnél van. [ ]327 [1942. augusztus 10.]328 A helyzet súlyosbodik, baj van! 10 óra, 1/412 óra. Egy erős repülőtámadás, de még több is lesz, biztos. Nagy támadás közepette délután 3-4 óra közt. 5-6 óra: az ellenséget visszavetettük a folyón túlra, de véres veszteség árán. Most itt vagyunk a védőállásban. Este lesz, lassan lemegy a nap, az orosz visszahúzódott a Donon túlra. De félek az éjszakától, ha itt kell tölteni, pedig valószínű. Lassan eltellett az éjszaka. Hevenyészett védőállásban vagyunk, de legelöl. Előttünk nagy, méter magas fű és gaz, és addig nem is látja az ember az ellenséget, míg 50 méterre nem ér. Tegnap egész nap nem ettünk. Ma is, nem tudom, mi lesz a koszttal. Igaz, hogy kosz az van; olyan vagyunk, mint a disznók. 1942. VIII. 11-én. Hajnal van, itt vagyunk az első vonalban. 8-9 óra közt a bol- si támad, megint nyakig vagyunk a pácban. Nagyon előre szivárgott az ellenség. Most estefelé jár az idő, nem tudom, megérjük-e a reggelt. Nagyon rossz helyünk van. Éjfél. Második szomszédom a védőállásban meghalt, a mellettem való megsebesült egy tüzérségi lövedéktől. 2-3 óra közt megtámadott az ellenség, és visz- sza kellett vonulnunk, a zászlós úr is megsebesült. Borzalmas éjszaka volt, pár méterre az ellenségtől, és kézitusában verekedni az ellenséggel. 1942. VIII. 12-én. A hajnalban történteket a tegnapi följegyzésemben leírtam, és mondhatom, életem legborzalmasabb éjszakája volt. Visszamentünk a kerékpárokig, de délután megint előrehajtottak bennünket, vezető nélkül. A zászlós úr elment a kórházba, mi pedig étkezés nélkül vagyunk. Vasárnap ettem utoljára főtt ételt, és azóta napjában csak egyszer; de volt úgy, hogy egyszer sem ettem. Borzasztó hely, pokoli! VIII. 13-án. Egy földpincében virradtunk meg, de nagyon hideg van. Most mentek át a fiúk kenyérért, meg hideg ételt hoznak. Nagyon elkel, vasárnap óta ma kapunk először kenyeret. Délután egy újabb, de mondhatnám a legrosszabb hír: amiért hátramentünk a védőállás mögé gyülekezni, hadbíróság elé állítanak! Elég szomorú dolog ez; az ember harcol a végkimerülésig, és ez a jutalom! No, de nem baj, lesz még rosszabbul is! 326 Értsd: vége lesz. 327 Az 1942. augusztus 4-étől 9-éig vezetett naplófeljegyzéseket tartalmazó lapok hiányoznak a noteszből. 328 A Kosztyenki környéki, szovjet kezdeményezésű hídfőharcok harmadik napja, melyben 1942. augusztus 10-étől a 17. gyalogezred ezredközvetlen kerékpáros szakasza is részt vett. 178
