Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)

17. gyalogezred - Ezredközvetlenek - 22. Rózsa Gyula hadnagy (17. gyalogezred ezredközvetlen páncéltörő ágyús század parancsnoka) visszaemlékezése, 1942. március 1. - december 20. (részletek)

Mintha súlytalanság állapotába kerültem volna, amikor szabadságos leve­lemet zsebre vágva búcsút vettem embereimtől, és egyszerre megszűnt minden felelősség és feszültség. Legényem is velem jött. О már felvételezte kettőnk szá­mára az ötnapi hideg élelmet. Alkalmi jármüvei elvergődtünk Szemigyeszjatsz- kojéig, ahonnan menetrendszerű autóbuszjárat vitt tovább Sztarij Oszkolig, ahol keresztülfutott a hadsereg-parancsnokság törzsszállásáról indított szabadságos vonat. Aranyló ősz volt. Sárga és rozsdabarna volt már minden erdő, amerre a busz elhaladt. Egyszer kellett csupán megállnunk, egy horhos mellett, mert szov­jet vadászgépek húztak el felettünk, és búcsúztatóul egy sorozatot küldtek utá­nunk. A közelünkben porzott a horhos oldala, de nem talált el senkit. Sztarij Osz- kolban sem kellett sokat várni, mert rövid idő múlva befutott a délről jövő vonat, és felszállhattunk. Természetesen csak fapados ülőhely jutott mindenkinek, de ki figyelt ilyen apróságra, amikor haza indulhatott. [-P6 Fárasztó volt az út visszafelé, ezért úgy éreztem, „liűzaérfem", amikor benyi­tottam a kellemes meleg „lakásomba", amelyet egy hónappal ezelőtt hagytam itt. Pintér Dezső örömmel fogadott, én pedig hazai süteménnyel és pálinkával kínál­tam őt. Falatozás és kortyolgatás közben beszámoltattam a távollétemben történ­tekről. Kérdésemre beszámolt arról, hogy a századnál veszteség ugyan nem volt, de sokan voltak betegállományban, és a hangulat változatlanul nyomott. Min­denki a felváltást várja, ezzel a hírrel van tele az első vonal. (Háborúban hamar születnek valótlan hírek, rémhírek. A felváltás hírének azonban volt valami reális alapja, és az nem maradt titokban. A hadosztály-parancsnokság ugyanis már szer­vezte a kiképzőtáborokat valahol hátul, és a gondosan összeválogatott kiképző­keretet oda már be is vonultatta.) Ezután az érdekelt a legjobban, hogy hogyan halad a harckocsiárok építése. Ugyanis csak akkor tudjuk a lövegeket téli állásba helyezni, ha a harckocsiárok elkészül. A harckocsiárok minden töréséhez két löveg kellett, ugyanis a tüzelőál­lásokat úgy kellett kiképezni, hogy a megtört vonalú harckocsiárok mindkét vo­nalát hosszantozó tűz alatt lehessen tartani. Megnyugvással vettem tudomásul, hogy a harckocsiárkok 90 százalékban készen vannak, és a lövegek is a helyükön állnak. Minden löveg fedél alatt van, és a kezelőlegénység fűthető bunkerben la­kik. A földalatti istállókban már benne vannak a lovak, a házi bunker is elkészült. Dezső mindjárt meg is mutatta a csapóajtót, amelynek felnyitásával a szobából lehetett lemenni egy szűk lépcsőn a bunkerba, ahonnan a szabadba is ki lehetett jutni. A bunkerben téglából raktak egy kandallófélét, amelyen szükség esetén főzni is lehetett. A szabadba vezető kijáratnál egy védett, fedett golyószóró-tüze- lőállás volt. Az éjszakai őrnek itt volt a felállítási helye. Tehát majdnem minden 226 226 Rózsa Gyula a kihagyott részben a hátországba való visszatéréséről, illetve a szabadsága idején történt otthoni eseményekről számolt be. 137

Next

/
Oldalképek
Tartalom