Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)

17. gyalogezred - Ezredközvetlenek - 22. Rózsa Gyula hadnagy (17. gyalogezred ezredközvetlen páncéltörő ágyús század parancsnoka) visszaemlékezése, 1942. március 1. - december 20. (részletek)

mm-es páncéltörő ágyút200 és a két Botondot még a mai nap folyamán ki kell vonni az első vonalból, és ide kell irányítani a hadosztály-parancsnokságra. Miközben én útban voltam ide, a 9. könnyű hadosztály parancsnoksága már az ezreden keresztül intézkedett is a lövegek útba indítására. Közölték, hogy erre az intézkedésre azért került sor, mert még a támadás előtt megalakították a hadosztályközvetlen páncéltörő ágyús századot, így mindkét ezredtől bevontak két löveget és a Botondokat. Lehangoltan távoztam és indultam vissza Dudorovkára. Körülbelül fele úton találkoztam a Botondos szakasszal. Megálltak a gépkocsik, az emberek felsorakoztak a Botondok mellett, hogy tiszteletadással elköszönjenek tőlem. Én pedig szomorú szívvel búcsúztam legjobb embereimtől, mindegyikkel kezet szorítottam és katonaszerencsét kívántam nekik. Elmondtam, hogy miért került sor a szétválásra. Majdnem mindegyik bajtársam szemében könnycsepp ült. Az én szemem is elhomályosult, mert nehéz volt a válás. Parancsot adtam továbbindulásukra. Néztem utánuk a poros úton mindaddig, amíg egy domb el nem takarta őket. Lóra ültem és visszaügettem Dudorovkára.

A nagy támadás közeledtét a németek nagylelkűsége is jelezte. A június 28. előtti időben, körülbelül 8-10 napon keresztül minden első vonalbeli tiszt és legénység naponta egy üveg valódi francia pezsgőt kapott. El is fogyott minden nap a kiosztott adag, és mi tagadás, jól esett, még akkor is, ha tudtuk, hogy a pezsgőt Franciaországból rabolták, finomabb kifejezéssel zsákmányolták a németek.

Ezeken a júniusi napokon már folyamatosan működött a tábori posta. Jöttek is, mentek is a tábori levelező lapok. Marika igen szorgalmas levélírónak bizonyult. Mint később megtudtam, minden nap írt egy tábori lapot és hetente legalább egy kiadós levelet a 219/20-as tábori postaszámra. Én is írogattam, ha nem is naponta, de, ha időm engedte, ölembe vettem kis táskaírógépemet, és írtam lapokat Nagykanizsára és Badacsonyba. Rendszeres napi elfoglaltságot jelentett a hazaindított lapok, levelek cenzúrázása. Az idők folyamán kialakult az a gyakorlat, hogy csupán minden második, vagy harmadik sort olvastam el, mert így is összeállt a kép, és gyorsan végezhettem az ellenőrzéssel. Egyébként igen ritkán fordult elő, hogy egy-egy mondatot olvashatatlanná kellett tennem.

Június 20. táján távbeszélőn azt az utasítást kaptam az ezredparancsnokság- tól, hogy viskóm egyetlen szobáját másnapra tegyem alkalmassá arra, hogy ott Ujlaky ezredes, a 9. könnyű hadosztály parancsnoka ismertethesse a hadosztályunkra vonatkozó támadó intézkedését. A hadosztályparancsnokon kívül jelen lesznek a hadosztály fegyvernemi parancsnokai, a hadműveleti osztály vezetője, valamint a 17. és 47. gyalogezred parancsnokai és [ezen] ezredek zászlóaljparancsnokai. Ott lesz továbbá a német összekötő törzs két tagja is. Feladatom tu20° a 97/38 M 75 mm-es páncéltörő ágyúkról van szó, melyeket a németek a 97 M 7,5 cm-es francia tábori ágyú lengő részeinek az 50 mm-s páncéltörő ágyú talpára való szerelésével, s egy csőszájfék felhelyezésével alkottak.

105