Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)

17. gyalogezred - Ezredközvetlenek - 22. Rózsa Gyula hadnagy (17. gyalogezred ezredközvetlen páncéltörő ágyús század parancsnoka) visszaemlékezése, 1942. március 1. - december 20. (részletek)

sek magasfigyelőt. A fát úgy válasszam meg, hogy arról a szovjet állások lehető legnagyobb részét meg lehessen figyelni. 2. Építtessek egy olyan fedezéket, futóárokkal, a drótakadály alatt megközelíthetőt, ahonnan az előterep legnagyobb része jól látható, így alkalmas legyen arra, hogy majd az áttörés harcát onnan vezesse. E két munka elvégzésére egy árkászszakaszt bocsát rendelkezésemre. A részleteket rám bízza, de csak nagyon rövid határidőt tud adni, mert a németek már jelezték, hogy közeledik a támadás időpontja. A magasfigyelőt nappal is lehetett építeni, mert a sűrű lombok takarták az árkászokat. Igen rövid idő alatt el is készültek vele. Ez a magasfigyelő, másfél négyzetméternyi vízszintes platójával három embernek adott helyet, és nagyszerű kilátást biztosított a szemközti dombokra. Magam is sokszor felmentem, hogy távcsövemmel figyeljem az ellenség tevékenységét. Általában földmunkát végző szovjet katonákat láttam, erősítették védőállásukat. A feljutás a figyelőhelyre egy kis elszántságot követelt, mert a 15-16 méter magasba vezető létra meglehetősen imbolygóit a felfelé igyekvők lába alatt. Kozderka ezredes úr egyszer sem ment fel a magasfigyelőbe.

Jól haladt a földmunka a harc irányítására hivatott, előretolt állás építésénél is. Itt csak éjszaka lehetett dolgozni, mégpedig úgy, hogy a frissen kiásott földet fűvel és lombbal nyomban be is kellett takarni és naponta cserélni, nehogy feltűnjön az ellenségnek a terepfelszín megváltoztatása. A drótakadályon kívül eső részen szakképzett árkászok szedték fel az utunkba eső aknákat.

A június 2-án éjjel kezdődő szovjet támadással esett át ezredünk a tűzkeresztségen. Az oroszok egészen biztosan tudomást szereztek arról, hogy a németeket magyarok váltották fel, kipróbálták állóképességünket. Korlátolt célú támadást indítottak Rozsgyesztvenszkoje196 déli, majd északi szegélyén. A támadást - egész nap tartó súlyos harcokban - végül is sikerült megállítani, és az oroszokat visszavonulásra kényszeríteni. Visszavonulásukkor sebesültjeikkel együtt halottaikat is magukkal vitték. Három nappal később, június 5-én újabb támadást kaptunk, most már zászlóalj-erővel.197 Ez a támadásuk is kudarcba fulladt. Különösen jól mutatkoztak be aknavetőseink, hiszen a jó aknavető-tűzvezetésnek volt köszönhető, hogy megállítottuk a szovjet támadást. Ennél a támadásnál esett el Meszess Vince hadnagy, a 47. gyalogezred [ezredközvetlen] aknavető századinak] parancsnoka. Egy babszem nagyságú szilánk combja tövében átszakította a főütőeret. A sebet nem lehetett hatásosan elkötni, elvérzett, mire orvos kezébe került. Igen megdöbbentett ez a hír, mert szerettem és nagyra becsültem ezt a csendes,

196 Rozsgyesztvenszkoje, illetve a környékbeli magassági pontok a 47. gyalogezred zászlóaljainak védőkörletébe tartoztak. Ezen a terepszakaszon 1942. június 1. és 4. között leginkább a 47/11. zászlóalj folytatott súlyos védelmi harcokat a támadó szovjet csapatok ellen.

197 A szemben álló szovjet csapatok 1942. június 4-én indították meg támadásukat, mely a 47/11. zászlóalj arcvonala ellen irányult. Meszess Vince hadnagy is ezen a napon, Popovka közelében vesztette életét.

103