Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 1. - Zalai gyűjtemény 76/1. (Zalaegerszeg, 2014)

Bevezető - A harctéri naplók és visszaemlékezések szerzőinek életrajzai

vedett alakulatát 1942 augusztusának végén feloszlatták, a 17/1. rohamszázadhoz került. A Gremjacsjétól északra fekvő szovjet hídfő elleni támadásnál, december 30-án aknaszilánkoktól súlyos nyak- és lábsérüléseket szenvedett. Rövid ideig a sztarij oszkoli 116. tábori kórházban, majd 1943. január 15-étől a soproni 526. hadikórházban gyógykezelték. Sebesüléseiből felépülve, 1943. június 11-én végleg leszerelték. Hazatérve szülőfalujába, az 1940-es években a hahóti Hangya Szövetkezetnél, később pedig a helyi ÁFÉSZ-nél dolgozott kereskedőként. Szülőfalujában, Hahóton hunyt el, 2013. október 1-jén.59 Az elinduláskor vezetni kezdett, és a soproni 526. hadikórházban, 1943. január 16-án befejezett harctéri naplóját az 1990-es években bocsátotta rendelkezésünkre.

DR. SZABÓ SÁNDOR (Kisgörbő, 1915. január 20., anyja neve: Cseh Terézia) tartalékos hadnagy (1943. január 1.). Polgári foglalkozása 1945 előtt: ügyész. A pécsi tudományegyetemen 1938-ban szerzett jogi doktori címet, majd 1943-ban egységes bírói-ügyészi vizsgát tett. Kezdetben Zalamihályfán községi jegyzőgyakornokként, 1940 februárjától Nagykanizsán, illetve Keszthelyen bírósági jegyzőként, majd 1943 decemberétől Pécsett ítélő táblai titkárként tevékenykedett. Tényleges katonai szolgálatát 1939. február 1-jén kezdte Nagykanizsán a 17. gyalogezred II. zászlóaljának nehézfegyver századánál, ahol aknavető kiképzést kapott, és tartalékos tiszti iskolát végzett. 1940 januárjától hadapród őrmesterként az ezredtörzshöz nyert beosztást, mint ezred másodsegédtiszt. A visszatért észak-erdélyi területek 1940. szeptemberi birtokbavételében nehézfegyverszázadának aknavető szakaszparancsnokaként vett részt. Tényleges szolgálatának befejezésekor, 1940 decemberében tartalékos zászlóssá léptették elő. 1942. április végén a 47. gyalogezred ezredközvetlen aknavető százada II. szakaszának parancsnokaként vonult el a keleti hadszíntérre. Századparancsnokának hősi halálát követően, június 30-án átvette alakulatának parancsnokságát, és e beosztásban maradt harctéri szolgálata végéig. Augusztus 9-én, a Kosztyenkinél vívott hídfőcsatában aknagránáttól könnyebb szilánksérülést szenvedett. December elején súlyosan megbetegedett, és beutalták a sztarij oszkoli tábori kórházba. Onnan december 28-án a bjelopoljei német hadikórházba, majd 1943. január 7-én kijevi magyar 1/1. tábori kórházba került. Január 28-án vasúti szerelvénnyel hazai betegszabadságra indították, február 3-án érkezett Budapestre. Február 27-étől a 17. gyalogezred visszamaradó különítményéhez helyezték, május végén pedig tartalékos hadnagyként szerelték le. 1944. november 1-jén ismét szolgálattételre hívták be Nagykanizsára, s aknavető század parancsnokként a 89. újonckiképző ezredbe osztották be. Ala59 MNL ZML Anyakönyvi másodpéldányok gyűjteménye. Hahót község születési anyakönyve, 1919.; Szabó József szíves közlése (2011); Szabó József naplójának tisztázata és katonai igazolványa (lánya, Szabó Katalin birtokában, Hahóton); Arany Horváth Zsuzsa: Józsi, bukfenc be a futóárokba. In: Zalai Hírlap, 2011. június 11. (136. sz.) 12. p.

97