Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 1. - Zalai gyűjtemény 76/1. (Zalaegerszeg, 2014)

Bevezető - A harctéri naplók és visszaemlékezések szerzőinek életrajzai

téri teljesítményéért 1943. június 11-én a Magyar Érdemrend (továbbiakban: MÉR) Tisztikeresztje hadidíszítménnyel és kardokkal kitüntetést adományozták részére. A hadműveleti területről visszatérve előbb a 8. honvéd kiegészítő kerület leventeparancsnoka volt, majd 1944. december 2-ától a lövész-, karhatalmi és lovas csendőr századokból álló, a Margit-vonal délnyugat-dunántúli szakaszát védő, 1945 márciusában súlyos harcokban részt vett, majd osztrák területre szorult Ba- kony-ezred parancsnokaként teljesített frontszolgálatot. Nyugati hadifogságát követően már nem tért vissza az országba. Az ausztriai Linzben hunyt el 1969. január 29-én.47 Martsa Sándor ezredes 1966-ban, az ausztriai Traunban készítette el 160 oldalas visszaemlékezését,48 melyet 1989-től a Hadtörténelmi Levéltár őriz. „A magyar királyi 47. gyalogezred, majd a III. hadtest megerősítő csoport, végül aMartsa- csoport parancsnokának visszaemlékezései a doni harcokra, 1942. december - 1943. február 10." című memoárjának a „A magyar királyi 47. gyalogezred helyzete, elhelyezése, feltöltöttsége az 1943. januári szovjet támadás előtt", illetve „A kosztyenkii szovjet hídfő elfoglalása, 1942. december 30." fejezeteiből idézünk részleteket.

MÁTAI FERENC (Nova, 1919. június 15., anyja neve: Hoffer Katalin) szakaszvezető. Polgári foglalkozása 1945 előtt: földműves. Tényleges katonai szolgálatra 1940. december 2-én Mosonmagyaróvárra, a 17. gyalogezred árkászszázadához hívták be. 1941-ben elvégezte a tisztes tanfolyamot, majd előléptették őrvezetővé. 1942. május 6-án, mint a 17. gyalogezred árkászszázada II. szakászának rajparancsnoka Nagykanizsáról vonult el a keleti hadszíntérre. E beosztásban szolgált augusztus 17-ei könnyebb sebesüléséig. Egy hónapig a sztarij oszkoli 116. tábori kórházban kezelték, majd felgyógyulás után az árkászszázad törzsébe (más adat szerint a 17/1. zászlóaljhoz) osztották be csapatcsendőrként. Október 17-én résztvevője volt egy eredményes vállalkozásnak, amiért egy 1943. február 12-ei rendelettel Magyar Bronz Vitézségi Érem kitüntetést adományoztak részére. 1943. január 12-éről 13-ára virradó éjjel Gremjacsje közelében, egy szerencsétlen kimenetelű újabb vállalkozásnál, aknarobbanás következtében mindkét lábán súlyosan megsebesült. Combsérüléseivel előbb a kijevi 1/1. tábori kórházban, majd hazaszállítását követően Debrecenben, a nagyerdei klinikán gyógykezelték. Felépülése után továbbszolgálatra jelentkezett. 1943 augusztusától, mint részleges hadirokkant, írnokként szolgált a 17. gyalogezred pótkeret irodáján, ahol továbbszolgáló szakaszvezetővé léptették elő. Kiújuló idegi sérülése miatt 1944 márciusában a szombathelyi helyőrségi kórházba került. 1944. április 8-án, mint szolgálatra alkalmatlant, leszerelték, és ezzel számára véget ért a háború. 1945 után Ozorán rendőrőrs parancsnokként, majd Szekszárdon közlekedési rendőrként teljesített szolgálatot. Rendőr főtörzsőrmesterként vonult nyugdíjba. Szekszár47 HL AKVI1051/1893.

48 HL Tgy. 3292.

86