Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 1. - Zalai gyűjtemény 76/1. (Zalaegerszeg, 2014)
Bevezető - A magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály 1942–1943. évi harctevékenysége a keleti hadszíntéren
BEVEZETŐ A magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály 1942-1943. évi harctevékenysége a keleti hadszíntéren Közel járunk az igazsághoz azzal a megállapítással, hogy magyar katona olyan nehéz és mostoha körülmények között sohasem harcolt, mint a magyar királyi 2. honvéd hadsereg katonái közel 75 évvel ezelőtt Voronyezstől délre, a Don folyó mentén. Nehéz lenne ugyanis a tekintetben huszadik századi hadtörténelmi példákat találni, hogy egy 200.000 fős hadsereg, amely mélységi tagozás nélküli 200 kilométeres arcvonalát kevés harckocsival és páncélelhárító fegyverrel, zömében fogatolt tüzérséggel kénytelen védeni, utánpótlása és ellátása akadozik, s katonái 2000 kilométerre távol szülőföldjüktől látszólag idegen célokért küzdenek, hónapokig ellent tudott volna állni egy, harcértékét, haditechnikáját messze meghaladó, hazája területét mérhetetlen elszántsággal védő ellenséggel szemben. A „Don-kanyar" a Muhival, Moháccsal és Doberdóval mért tragédiáink színtereként hagyományozódott a magyar köztudatban. A 2. hadsereg egy éves orosz- országi harcai és részbeni tragédiája évtizedeken keresztül be nem gyógyult sebként volt jelen a hazai közgondolkodásban, bizonyítva azt, hogy a szélesebb közvélemény előtt sokáig nem váltak történelemmé a Don mentén történtek. Azóta sokan és sokféleképpen foglalkoztak ezen eseményekkel. Költőktől (Bella István, Serfőző Simon, Vihar Béla) esszéírókig (Csoóri Sándor, Nemeskürty István), dokumentumfilmestől (Sára Sándor) helytörténészig, s nem utolsó sorban maguk a szemtanúk, mind-mind a maguk szemszögéből próbálták ismertetni, megjeleníteni a második világháború 1942-1943-as időszakának szomorú magyar vonatkozásait. A történetírás - illetve szűkebben a hadtörténetírás - érdemben csak a nyolcvanas évek végétől kezdte feldolgozni e témát, amelynek irodalma - a jelentősebb magyar huszadik századi hadtörténeti témákat tekintve - egyike a leggazdagabbnak. A magyar királyi honvédség Zala vármegyei alakulatainak leghosszabb és legnagyobb veszteségekkel együtt járó második világháborús harctéri tevékenysége kétségkívül a magyar történelemben sokat idézett, 1942-1943. évi keleti hadszíntéri hadműveletekhez kötődik. A nagykanizsai parancsnokságú 9. köny- nyű hadosztály nagykanizsai, zalaegerszegi, Csáktornyái, soproni, keszthelyi és szombathelyi alakulatai a magyar király 2. honvéd hadsereg azon csapattesteit képezték, melyek erőn felüli helytállásukkal és kitartásukkal méltán vívtak ki dicsőséget a hadsereg egészén belül. Az első alakulatok között érkeztek ki 1942 tavaszán a keleti hadműveleti területre, majd súlyos harcokat követően a Don 7
