Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 1. - Zalai gyűjtemény 76/1. (Zalaegerszeg, 2014)

Bevezető - A magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály 1942–1943. évi harctevékenysége a keleti hadszíntéren

lóaljak egyes alosztályait, a 47. gyalogezred ezredközvetlen páncéltörő ágyús, aknavető és kocsizó géppuskás századát, a 9. híradó- és önálló lovasszázadot, illetve a 9/2. és 9/5. ütegeket vonták be az említett „megerősítő-" és „villámcsoportba". A III. hadtest „megerősítő" csoportjának parancsnokságával Martsa Sándor ezredest bízták meg, a „villámcsoportjának" parancsnokaként pedig előbb Rátky László őrnagyot, majd 1943. január 12-én Megyery Elemér főhadnagyot nevezték ki."

A tervezett szervezési intézkedések a gyakorlatban sohasem valósultak meg. A III. hadtestbeli harccsoportokat felvonulásuk, rendelkezésre állásuk függvényében, részeikként vetették be az 1943. január 13-ai balul sikerült ellenlökésnél, illetve az azt követő védelmi harcok során.

A felváltások megkezdése idején a hadosztály-, illetve a gyalogezred-parancsnokságok elhatározására a 9. könnyű hadosztály arcvonalán két - megerősített századszíntű - vállalkozást hajtottak végre egyidőben. Mindkettő a zalai seregtest védővonalába beékelődött két kisebb ellenséges hídfő felszámolására irányult. E vállalkozásokat - előzetes tervek alapján és a szükséges előkészületek megtétele után - december 30-án, a délutáni sötétedést követően tervezték végrehajtani. A 2. hadsereg arcvonalának legészakibb szakaszán, a 17/III. zászlóalj balszárnyán képződött szovjet hídfőt, az úgynevezett „gennyfoltot" - két 17/III. zászlóaljbeli szakasz és a 9/3. tüzérüteg támogatása mellett - a 17/1. zászlóalj maradványaiból megalakított, s Kékedy Tibor továbbszolgáló, próbaszolgálatos főhadnagy által irányított rohamszázad két szakasza próbálta meg felszámolni. A 18 órakor megindított vállalkozás kezdeti sikerek után megakadt, s a támadók jelentős veszteségeket (8 hősi halottat, 40 sebesültet és 4 eltűntet) szenvedtek. Szemtanúi elbeszélések szerint a hídfő védői számítottak és felkészültek e támadásra, s a támadó rohamszakaszok emberei parancsnokuk sebesülését követően, őt fedezve nyomban visszavonultak.100

A szintén kisebb jelentőségű, de veszélyforrást jelentő, Kosztyenki környéki szovjet hídfőállás megsemmisítésével a 47/1. zászlóalj 2. puskásszázadát bízták meg. A megerősített század két óra leforgása alatt teljesen felszámolta a hídfőt megszállva tartó ellenséges harccsoportot. A 2. hadsereg-parancsnokság korabeli hivatalos napijelentése szerint a hídfő védői jelentős személyi veszteségeket szenvedtek, s 15 földerődjüket és hat géppuska-fészküket robbantotta fel a vállalkozást végrehajtó zalai harccsoport. A saját veszteséget illetően öt hősi halottról és 25 sebesültről számolt be az említett napijelentés.101

"HL 2. hadsereg iratai. 20. doboz. A III. hadtest „megerősítő csoport" és „Martsa-csoport" harctudósítása, 1943.1.12. - II. 16. (Martsa Sándor ezredes).

100 Molnár András: A 17/III. zászlóalj a Donnál, 1942-1943. In: Zalaegerszegi honvédek a Donnál 6466. p.

101 HL 2. hadsereg iratai. 8. doboz. 1834. számú naplómelléklet.

45