Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 1. - Zalai gyűjtemény 76/1. (Zalaegerszeg, 2014)

Hadiokmányok, harctéri naplók és visszemlékezések I. - 9. könnyű tüzérezred

tációst), gondolva, hogy ezzel fogjuk a földalatti bunkereinket bélelni, tapétázni. Ez sikerült is. A bunkerek úgy voltak berendezve, hogy mindenkinek jutott egy vaságy szalmazsákkal, még kényelmes is volt. De a bunker belül fagerendákkal volt bélelve, és erre jött rá a papírtapéta. Arra gondoltunk, hogy a poloskákkal telített fagerendákat majd elzárjuk a poloskáktól, de hát nagyot csalódtunk, mert ezek mindenhonnan előbújtak. Ezek a poloskák nem olyanok voltak, mint a magyarok, hanem kétszer akkorák és oválisak. Engem különöse[bbe]n nem bántottak, mert úgy látszik, az én vérem nem kellett nekik. Tudom, Ervin és Babus sokat szenvedtek. Különös egy jószág. A plafonon másztak, és ott dobták le magukat az áldozatra, ahol a lélegzést érezték, vagy a meleg párolgást.

Még a tél előtt nem sokkal vezényeltek oda egy zsidó munkásszázadot. Nagy páncélos-elhárítási, hosszú árkot371 ástak. Bizony, jó pár elcsigázott zsidót vittünk be a bunkerunkba, adtunk nekik valami élelmet is, amit tudtunk. Szerencsére egy viszonylag humánus parancsnokuk volt. Valami Kalocsai, banktisztviselő, tartalékos főhadnagy,372 békében hagyta dolgozni a zsidókat. A beosztott legénységet nem engedte durváskodni. Az egyik órás volt, és engedtem az órámmal bajlódni, hogy minél tovább lehessen a viszonylag meleg bunkerben. Aránylag tűrhető kosztot kaptak, de keményen dolgoztak. Igyekeztek, már csak azért is, hogy mielőbb elkerüljenek a tűzvonalból. Érdekes, hogy az oroszok addig, amíg a munkásszázad itt dolgozott, viszonylag csendben voltak, így nekünk is jót tettek. [...]

Még a kora őszön az ütegparancsnokom, Fornay Ervin százados tíz nap üdülési vagy pihenési szabadságot kapott, ami azt jelentette, hogy valahol a hadsereg-parancsnokság környékén, tehát jól hátul egy pihenőtábor volt, jól felszerelt fürdőkkel és kitűnő koszttal. Erre az időre egy friss vezérkari százados373 jött Ervint helyettesíteni. Egy-két nap telt el, éppen bemutattam neki az üteg részeit, és ismertettem a hadi helyzetet. (Végül is én voltam Ervin első számú helyettese, dacára annak, hogy Hoffmann Babus tartalékos főhadnagy rangidősebb volt, de ő, mint elsőtiszt a tüzelőállást irányította és felügyelte.) A harci helyzetet és az ellenséget én ismertem jobban. Alig múlt el egy-két nap, mire riadóztattak minket, és a parancs szerint délre kellett menni, egy másik hadosztály támogatására. A parancsot az újonnan jött százados kapta kézhez, és közölte, hogy a szolgálat- vezető főtűzmesterrel (Balogh Lajos) egy kocsival előremegy és tájékozódik, előkészíti a tüzelőállást. Én riadóztattam az ütegemet, és indulásra készen egy kis erdőben rejtőzködtünk és vártuk az értesítést, hogy hova, merre induljunk. Már jól benne voltunk az éjjelben, mikor is parancs nélkül csak vártunk, vártunk. Ek371 Harckocsiárkot.

372 Kalocsai tartalékos főhadnagy személyéről és beosztásról pontosabb adatokkal nem rendelkezünk.

373 A Hadiakadémia 1942. június 15. és szeptember 15. között a 2. hadsereg hadműveleti területén harctéri szolgálatot teljesítő egyik vezérkari századosa. Személye a kevés információ miatt kideríthetetlen.

335