Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 1. - Zalai gyűjtemény 76/1. (Zalaegerszeg, 2014)

Hadiokmányok, harctéri naplók és visszemlékezések I. - 9. könnyű tüzérezred

célos[had]testek361 olyan lendülettel mentek, hogy az orosznak eszébe se jutott bekeríteni, inkább gyorsan visszavonult, és csak kisebb erőket hagyott hátra. Itt derült ki véglegesen, hogy a rádióink használhatatlanok, képtelen voltam az ütegparancsnokkal kapcsolatot teremteni, úgy, hogy végül is a távbeszélőimet küldtem el, de ők már sehol sem találták az üteget.

Miután már úgy látszott, hogy az áttörés első menete sikerült, én az egységemmel elmentem az országúira, és vártam az ütegemet. Ültünk az árok partján és vártunk, mire nagy nehezen előkerült az üteg. Nem tudom, mi történt, de utólag Fornay valami komoly feddést kaphatott, hogy az üteg lemaradt, talán éppen Fornay félelme és gyávasága miatt. De miután beértünk és lovaink is megjöttek, együtt voltunk. De Fornaynak mondtam, hogy olyan fáradt vagyok, hogy most képtelen lennék lovon menni, hátrább küldött, és én lefeküdtem egy zabos kocsira és nyomban elaludtam. [...] Amint az árok partján üldögéltünk és vártuk az ütegünket, visszagyalogoltam az országúton, és megnéztem azt a részt, ahol előretörtünk az éjjel. Ekkor láttam, hogy az országút másik árkában egy betonbunker áll, persze már kézigránáttal felrobbantva. Ekkor láttam a szerencsémet, mert ha történetesen a másik árokban rohamoztunk volna, bizony szembe kerültünk volna az orosz géppuskákkal. Mint mondták, hét halottat és sebesültet szállítottak el onnan... Ilyen a katonaszerencse.

Azután már a nagy tyimi csatában én már nem vettem részt, azt a német páncélosok, gépesített tüzérség, magyar gyalogosok, jelentős emberveszteséggel elfoglalták. Mi már csak lóháton átlovagoltunk a városon. És itt csodáltam meg a német hadvezetés pontosságát, precizitását. Először, de nem utoljára. Amikor mi átlovagoltunk a városon, a német élelmező egységek már vágták a disznókat, és láttam, amint töltötték a kolbászokat, végtelen hosszú szálakba. A harci zaj még alig ült el a városban, még szedték össze az ellenséges, ottmaradt katonákat, de a fiatalabb civileket is. És a pékek, hentesek már dolgoztak, a kondérokban vidáman főztek. Nagy hirtelen összetereltek néhány nőt, és már pucolták is a krumplit. Ekkor gondoltam arra, hogy egy ilyen jól szervezett hadsereget nem lehet legyőzni. [...]

A tyimi áttörés után lényegileg komolyabb harcok nélkül törtünk előre a Donig. Persze útközben azért volt kisebb-nagyobb kalandunk. Egy nagy búzatáblán mentünk keresztül, és a búzában három magyar honvédet találtunk, egymástól nem is messze, fejlövéssel, halottan. Én mindjárt visszaküldtem egy emberemet a

361A Kurszk előteréből 1942. június 28-án megindított nagyszabású hadművelet során a 2. hadsereg (magyar III. hadtest, német VII. hadtest) arcvonalától északra, mint a Weichs-Seregcsoport főereje, a német 4. páncéloshadsereg támadott. Legfőbb feladata az volt, hogy Kasztornojén keresztül mielőbb nyomuljon előre Voronyezsig. Magyar páncélos alakulat nem vett részt a hadműveletben. A 2. hadsereg 1. tábori páncéloshadosztályát 1942 nyarán, kora őszén a Don menti hídfőcsatákban vetették be először.

331