Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 1. - Zalai gyűjtemény 76/1. (Zalaegerszeg, 2014)

Hadiokmányok, harctéri naplók és visszemlékezések I. - 9. könnyű tüzérezred

Dr. Komár György tartalékos hadnagy (9. könnyű tüzérezred, 3. üteg) visszaemlékezése,

1942. március 19. - 1943. május (részletek)

1942. március 19-én bevonultam a 9. tüzérezred 9/3. ütegéhez, Nagykanizsára. Itt először is hadilétszámra töltötték fel az üteget, ezredet. Amikor már az üteg összeállt, egy közeli faluba, talán Sormásra helyeztek ki, és megkezdődött az ösz- szeszoktatás, ami abból állott, hogy minden nap erőltetett menetgyakorlatok és egyéb kiképzések voltak. Meglátogatott bennünket nem egy olyan tiszt, akik már az orosz harctereket megjárták, és sok gyakorlati tanáccsal igyekeztek felkészíteni bennünket, aminek viszonylag jó hasznát is vettük. [...] Ekkor született András [fiam], és csak annyi eltávozást kaptam, hogy elbúcsúzhattam a kis családomtól, persze szomorúan és sírva, de hát menni kellett. Visszaérve Kanizsára, már kezdtünk pakolódni. Minden tiszt kapott egy nagy kocsiládát, ami pont akkora volt, hogy egy kocsira belefért, de nem volt hosszabb egy méternél. Ebbe becsomagoltunk különböző személyi tartalékokat, fehérnemű, csizma (bilgeri),348 ami a fronton megengedett volt és aránylag kényelmes, praktikus. Persze bőven cigaretta, pipere, élelmiszer, kolbász, szalonna, némi konzerv, főleg édesség, és minden, amire számíthattunk egy hosszabb háború esetén (tű, cérna, tisztítószerek, stb., stb.).

Rövidesen bevagoníroztunk, a mi ütegünk egy 110 tengelyes szerelvény (55 vagon) volt. Útközben, mint annyiszor máskor is, a Balaton mellett robogtunk, és bánatosan, de egyben vígan döcögtünk Pest felé. Itt a Kelenföldi pályaudvaron, a szállítási parancsnokságtól értesültünk, hogy a vonat körülbelül három órát vár, így én azonnal telefonáltam édesapámnak, aki azonnal autóval kiszaladt hozzám, és körülbelül egy órát sétáltunk a katonai szerelvényünk mellett, és szomorúan búcsúzkodtunk. Annál is inkább, mert már akkor egyre másra jöttek az orosz hadszíntéri események hírei, és a hősi halottak hosszú névsorai.349 A nehéz búcsúzkodás után megindultunk Szlovákián keresztül. Persze az útvonalra már nem emlékszem, azt akkor még nem jegyeztem fel, gondolván, hogy az ütegnaplóban az úgyis szerepelni fog, és azt onnan majd kiírhatom a hazatérés után. De ki gondolt arra, hogy a háború folyamán minden oda fog veszni. Egyébként is a vonatutazás, ami talán egy hétig is eltartott, annyira összeolvadt, mert a különböző szolgálatok és egyéb elfoglaltságok között azt sem tudtuk, merre járunk. Határok akkor nem léteztek, a vonat csak robogott velünk. Ha valahol megáll11.

348 Fűzős bőrcsizma.

3491941 novemberétől öt magyar megszálló gyalogdandár (1942. február 17-étől könnyű hadosztály) tartózkodott a németek által megszállt ukrán területen. Közülük három a nagykiterjedésű brjanszki erdőség területén súlyos harcokat folytatott a jól felfegyverzett partizánerőkkel.

325