Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 1. - Zalai gyűjtemény 76/1. (Zalaegerszeg, 2014)
Bevezető - A magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály 1942–1943. évi harctevékenysége a keleti hadszíntéren
A gyalogezredekben velük töltötték be a kocsisok, málhásállat- és taligavezetők, szakácsok, mesteremberek, sebesültvivők, lőszervivők, árkászok és puskáscsatárok 30-50 százalékát. Kisebb létszámban bekerültek a tüzér- és műszaki alakulatokba is. A vonatalosztályoknál viszont meglehetősen nagyszámú nemzetiségi legénység szolgált. Egy 1000 fős gyalogzászlóalj állományában 200 fő volt védett helyen. Emiatt a maradék 800 fő 20 százalékánál, azaz 160 főnél nem lehetett több nemzetiségi katona ebben az alakulatban.14 A keleti hadszíntérre elvonuló zalai csapattestekben a korábban átképzett ruszin ajkú katonák jelentős számban teljesítettek szolgálatot, az Eszak-Erdélyből bevonultatott román, illetve a délvidéki szerb hadkötelesek át- és kiképzését azonban a mozgósítás előtt közvetlenül kellett megoldani. A 2. hadsereg magasabb parancsnokai (hadtest-, hadosztályparancsnokok) általában annak a seregtestnek élén vonultak el, amelynek békehadrendi parancsnokai voltak. A tisztikar neuralgikus pontjait az első világháborút dicséretesen megjárt, 45-50 év feletti ezred-, illetve zászlóalj parancsnokok jelentették. A harctéri megpróbáltatások végett sokuk már néhány hónap elteltével betegen tért visz- sza a hátországba. Természetesen derekasan helytálló, jó képzettségű, alakulatát végig vezető és együtt-tartó egyéniségeket is találunk a törzstisztek között; közéjük tartozott Kaltróy Antal alezredes, a 17/IL, vagy Böszörményi Géza alezredes, a 47/1. zászlóalj parancsnoka is. A 2. hadsereg századparancsnoki karában a hivatásos tiszthiány miatt jelentős számban képviseltették magukat ténylegesített, továbbszolgáló-próbaszolgálatos,15 sőt tartalékos tisztek is. A 7000 fős tiszti állomány felét, majd 1942 őszétől a magas tiszti veszteségek miatt csaknem kétharmadát a tartalékos tisztek alkották, akik javarészt a tanítók és kistisztviselők rétegéből kerültek ki. Katonai képzettségük, ha nem is volt arányban a beosztásukkal összefüggő feladatokkal, a harcok kritikus pillanataiban azonban esetenként derekasan helytálltak, és szoros kapcsolat fűzte őket a legénységhez is. A 9. könnyű hadosztály mind személyi állományát, mind nehézfegyverekkel némileg megerősített fegyverzetét és felszerelését tekintve, fennállása óta még sohasem képviselt - magyar viszonylatban - ilyen jelentős harcértéket. „Határozottan több volt ez az erő, mint évekkel előbb. Nagy büszkeséggel és biztonságérzettel töltött el katonát, civilt egyaránt" - emlékezett vissza Kemendy Géza tartalékos hadnagy, a Csáktornyái 17/11. zászlóalj vonatparancsnoka. A keleti hadszíntérre elvonuló honvéd seregtestek fegyverzete és felszerelése természetesen mind mennyiségben, mind minőségben elmaradt a német és a szovjet hadseregekétől. 14 HL 10. k. ho. pság. iratai. 758/M./1942.; 581/M./1942. Lásd bővebbet: Szabó Péter: Nemzetiségek a magyar királyi honvédségben 1938-1943. II. In: Palócföld 1990.1. sz. 39-55. p. 15 A honvédség jelentős méretű hivatásos tiszthiányának pótlására 1939 után a tartalékos tisztek számára lehetővé tették, hogy alakulatuknál teljesített ténylegesítési próbaszolgálat és egyéves - a Ludo- vika Akadémián tartott - tanfolyam után hivatásos tiszti állományba kerülhettek. 15