Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 1. - Zalai gyűjtemény 76/1. (Zalaegerszeg, 2014)
Bevezető - Személyi adattár
FARKAS (Pallér) ÖDÖN, vitéz (Zalagyertyános [másutt Rédics], 1893. szeptember 15., anyja neve: Török Irén) hivatásos alezredes, ezredes (1943. augusztus 1.). A 17/1. zászlóalj parancsnokaként 1940. december 1-jétől teljesített szolgálatot. 1942. május 1-jén alakulata élén elvonult a keleti hadszíntérre. Augusztus 10-én a Don menti Kosztyenkinél légnyomást szenvedett, s hátországi gyógykezelése november végig eltartott. 1942-ben az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásáért a MÉR Lovagkeresztje hadiszalagon a kardokkal kitüntetésben részesült. 1942 novemberétől a 17/1. pótzászlóalj parancsnoka volt, majd 1943. augusztus 1-jén kinevezték a 17. gyalogezred parancsnokává. Ebben a beosztásában 1944. június 18-ától szeptember 15-éig részt vett a 7. gyaloghadosztály galíciai, majd kárpátoki harcaiban. Betegsége miatt a háború utolsó időszakában nem töltött be tisztséget. Nagykanizsán hunyt el 1970. október 30-án. (HL AKVI 474/1893.) FARKAS ZOLTÁN, vitéz (Budapest, 1894. január 5., anyja neve: Szalai Etel) hivatásos ezredes (1942. szeptember 29.). 1939-től a vkf. 4. osztályán szolgált, majd 1942. szeptember 16-án tiszti pótlásként a 2. hadsereg Don menti hadszínterére vezényelték. Kezdetben a hadsereg-parancsnokságon tevékenykedett, majd november 19-én megbízták a 6. könnyű hadosztály komáromi 22. gyalogezredének parancsnokságával. Hadtestparancsnokának 1943. február 1-jei úgynevezett hadtestfeloszlató parancsát nem teljesítve, a kitörést végrehajtó német csapatokat követve kivezette harccsoportját az Olim völgyi ellenséges bekerítésből. 1943-ban harccsoportjának az ellenség előtt való eredményes vezetéséért a MÉR Középkeresztje hadiszalagon a kardokkal kitüntetésben részesítették. Miután a hadműveleti területről 1943. április 30-án visszatért, továbbra is a 22. gyalogezred parancsnokaként teljesített szolgálatot. 1944. augusztus 2-án is ebben a beosztásában vonult el az 1. hadsereg Kárpátokbeli arcvonalára. Október 15-étől az 559. hadikórházban ápolták. Felépülése után beosztották a 2. Gyalogsági Kiképző és Felszerelő Központhoz, Komáromba. A szovjet hadifogságban halt meg 1951. június 12-én. (HL AKVI 437/1894.) FARKASFALVI HERBERT, vitéz (Vienden /Németország/, 1921. március 17., anyja neve: Rotschke Krisztina) hivatásos hadnagy, főhadnagy (1944. január 1.). Nyíry Zoltánnal együtt avatták hadnaggyá a Ludovika Akadémián. Első alakulata a komáromi 22/II. zászlóalj volt. 1942. április közepén a 6. könnyű hadosztály kötelékébe tartozó 22/II. zászlóalj századparancsnokaként vonult el a keleti hadszíntérre. Június 28-án Kulikovkánál combsérülést szenvedett. További sorsa, katonai pályafutása nem ismeretes. (HIM KI Farkasfalvi Herbert 19372. sz. ti. ogy.; HIM Névszerinti veszteségkimutatás, adattár.) FATÉR DEZSŐ (Cserszegtomaj, 1916., anyja neve: Mayer Hedvig) őrvezető. A 47. gyalogezred aknavető százada kötelékében teljesített harctéri szolgálatot a 2. hadsereg 1942-1943. évi keleti hadszíntéri hadműveletei alatt. 1942. augusztus 12-én Kosztyenkinél gránátszilánktól megsebesült. (HIM KI Névszerinti veszteségkimutatás, adatbázis.) FEKETE GYULA, dr. (Székesfehérvár, 1911. január 7., anyja neve: Hollósy Katalin) hivatásos orvos százados (1942. március 31.). 1939. február 1-jétől a háború végéig a szombat- helyi 8. tábori tüzérosztály vezető orvosaként teljesített szolgálatot. Eközben 1942. április 26-ától 1943. május 6-áig a 9. könnyű hadosztály egészségügyi oszlopának parancsnokaként a 2. hadsereg keleti hadműveleti területén harctéri szolgálatot látott el. 1944. június 118
