Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 1. - Zalai gyűjtemény 76/1. (Zalaegerszeg, 2014)
Bevezető - Személyi adattár
bér közepén kinevezték az észak-erdélyi hadszíntéren védelmi harcokat folytató 3. gyalog tábori pótezred parancsnokává. 1945. április 22-én a bajorországi Weiden mellett német gyalogsági lőfegyvertől mindkét lábán megsebesült. Sebesülése következményeként fellépő szívgyengeség következtében május 2-án meghalt. (HL AKVI12/1898.; HL KJ 213/a., 456/a.; HL HM Ein. 8/b. oszt. 95.467/1944.) ALTORJAI (Gőbel) JÁNOS (Zalaegerszeg, 1914. június 23., anyja neve: Bozán Ilona) hivatásos főhadnagy (1941. november 1.). 1941. február 5-étől mint szakaszparancsnok, illetve segédtiszt a szombathelyi III. légvédelmi tüzérosztálynál teljesített szolgálatot. Ezen csapattest kötelékében vett részt 1942 áprilisától a 2. hadsereg keleti hadszíntéri hadműveleteiben. Miután a hadműveleti területről visszatért, 1943. október 5. és 1945. január 5. között a 205. légvédelmi tüzérosztály ütegparancsnoki beosztását töltötte be, majd a Csapodon állomásozó 10. légvédelmi tüzérosztályhoz helyezték. 1945. május 9. és október 15. között osztrák területen amerikai hadifogságban volt. Budapesten hunyt el, 1988. február 29-én. (HIM KI Altorjai János 259/2165. sz. ti. ogy.) ANGYAL LÁSZLÓ (Esztergom, 1912. december 5., anyja neve: Barnaffy Erzsébet) hivatásos százados (1942. március 31.). 1942. november elején a 6. könnyű hadosztály 52/III. zászlóalját felváltó komáromi 22/1. zászlóalj századparancsnokaként vonult el a 2. hadsereg hadműveleti területére. A szovjet csapatok Olim térségében képzett bekerítéséből való kitörést követően, 1943. február 5-én Sztarij Oszkoltól északnyugatra, Lukjanovkánál nyoma veszett. (HIM KI Névszerinti veszteségkimutatás, adatbázis.) ÁNGYÁN SÁNDOR, dr. (Sármás, 1910. november 29., anyja neve: Ferenczi Margit) tartalékos főhadnagy (1942. szeptember 1.). A 3. gépkocsizó könnyű tüzérosztály tartalékos tiszti állományába tartott. 1942 tavaszán önként jelentkezett frontszolgálatra, és április 29- én a 9. könnyű tüzérezred ezred vonatparancsnokaként vonult el a keleti hadszíntérre. A Dontól való visszavonulás során fagyási sérüléseket szenvedett, illetve megbetegedett, és mellhártyagyulladásban halt meg a kijevi magyar V/2. tábori kórházban, 1943. február 22-én. (HL HM 22. v. oszt. 745.559/1943.; Bús János - Szabó Péter 1999. 348. p.) ARATÓ PÁL (Mélykút, 1913. június 18., anyja neve: Fábis Katalin) hivatásos főhadnagy (1941. november 1.). 1942. május 4-én a 17/III. zászlóalj 9. puskásszázada élén vonult el a keleti hadszíntérre. A Dontól való visszavonulás során, 1943. január 30-án másodfokú fagyási sérülést szenvedett, s március 8-ától a kijevi magyar 1/1. tábori, majd a zalaegerszegi 527. hadikórházban ápolták. A 17/1. zászlóalj 3. lövészszázadának parancsnokaként 1944. június 20-ától részt vett az 1. hadsereg 7. gyaloghadosztályának galíciai, kárpátoki, majd kárpátaljai utóvéd harcaiban. November 13-ától a 24/1. zászlóaljba vont századával a Tisza, majd Bodrog-mentén és Szilicei-fennsíkon vívott súlyos védelmi harcokat. 1945. január 1-jétől vonatparancsnoki, február 4-étől pedig anyagi tiszti teendőket látott el zászlóaljánál. Jelen volt seregteste, a 24. gyaloghadosztály 1945. április 6-7-i stubnyafürdői harcbeszüntetésénél. Pécsett hunyt el 1995. január 13-án. (HIM KI Arató Pál 83125. sz. ti. ogy.; Zalaegerszegi honvédek a Donnál 116. p.). 102
