Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 1. - Zalai gyűjtemény 76/1. (Zalaegerszeg, 2014)

Bevezető - A harctéri naplók és visszaemlékezések szerzőinek életrajzai

1943 februárjában mindkét lábán fagyási sérüléseket szenvedett. Február 27-étől az 540. számú kecskeméti hadikórházban ápolták, és leoperálták az elfagyott lábujjait. Gyógyulását követően 74 százalékos hadirokkantnak minősítették, és 1943. május 20-án - mint katonai szolgálatra alkalmatlant - leszerelték. Június 1-jén végleg elbocsátották a magyar honvédség kötelékéből. Miután szülőfaluját 1945 tavaszán ismételten Jugoszláviához csatolták, 1946 novemberétől katonai segédszolgálatra hívták be a jugoszláv hadseregbe, ahonnan 1947. április 1-jén szerelték le. 1948-ban megházasodott, ám ugyanekkor családjával együtt három évre kitelepítették. 1948-tól egy Lendván alapított olajipari cégnél vállalt irodai munkát, majd 1953-tól ismét földművesként tevékenykedett. Az 1960-as évek elején, miután elvették a családi földjeit, a helyi PRÍMÁT ipari vállalatnál talált munkát, és 1983-ban bekövetkezett nyugdíjazásáig ott dolgozott. Petesházán hunyt el, 2004. december 4-én.62 A harctérre való elindulásától, 1942. május 2-ától kezdve a 2. hadsereg arcvonalának áttörése előtti napokig, 1943. január 5-éig naplót vezetett a keleti hadszíntéren szerzett élményeiről. 1996 és 1998 között e napló fel- használásával készítette el az 1941 áprilisa és 1945 áprilisa közti időszakot felölelő önéletrajzi visszaemlékezését, mely „Egy petesházi tüzér visszaemlékezése a II. világháborúra 1941-1945" címmel jelent meg 1998-ban Lendván. Kötetünkben közlésre kerülő harctéri naplóját fia, ifjabb Vida István bocsátotta rendelkezésünkre.

62 Vida István 1998. 5-122. p.; ifjabb Vida István (Lendva - Budapest) szíves közlése.

100