Bilkei Irén (szerk.): Zala megye levéltára középkori okleveleinek regesztái (1019) 1240-1526 - Zalai gyűjtemény 75. (Zalaegerszeg, 2014)
Mutató
Ara: 1980 Ft Zala megye középkori és kora-újkori történetének legfontosabb forrásai az oklevelek. A Magyar Nemzeti Levéltár Zala Megyei Levéltára jelen állapotában -+38 db Mohács előtti oklevelet őriz. Szent Istvánnak a zalavári apátság alapítására vonatkozó 1019. évi adománylevele csak későbbi másolatban maradt fenn. így Levéltárunk első oklevele 12-Ю- bői származik Okleveleink legnagyobb része a hajdani megye nemesi családjainak birtokügyleteire vonatkozik: birtokadomány és birtokba iktatás, adásvétel. zálogosítás stb. A rendi főméltóságok által kiállított oklevelek többnyire peres ügyekben intézkednek. A zalavári és a kapornaki konventek hiteleshelyei által kiállított oklevelek vagy jelentések a hozzájuk intézett parancs kibocsájtójának az adott iigy elintézéséről, vagy a hiteleshelyek előtt tett egyéni bevallások. Mivel a középkori Zala megyének a mai értelemben vett levéltára nem létezett, ezért nagyon fontosak a megye tisztségviselőinek kiadványai, amelyekből azonban nagyon kevés maradt fenn. Az oklevelekből megismerhetők a megye akkori jelentős nemesi famíliái: a Kanizsai, Alsólendvai Bánffy, Egervári, Csébi Pogány, Gersei Pét hő. Háshágyi, Gsányi. Rajki. Akosházi Sárkány stb. családok. Az oklevelek nyelve természetesen a latin, elolvasásukhoz és értelmezésükhöz a nyelv ismeretén kívül paleográfiai, diplomatikai és további rnedievisztikai ismeretek szükségesek, amelyeknek egyre kevesebben vannak a birtokában. Ahhoz, hogy ehhez a páratlan forrásanyaghoz hozzájuthassanak mind a történelemmel hivatásszerűen foglalkozók, mind az érdeklődő kutatók, mind a történelmet tanuló diákok az okleveleket hozzáférhetővé kell tenni a felhasználók szélesebb köre számára, amihez a már évszázad óta alkalmazott módszer, a kivonatos közlés, a regeszta a bevált módszer. Jelen kötet Levéltárunk minden jelenleg ismert középkori oklevelének rövid magyar nyelvű kivonatát közli időrendi sorrendben - függetlenül attól, hogy eredetiben, átiratban vagy másolatban maradt fenn - külső fizikai jellemzőik és nyilvántartási számuk feltüntetésével.
