Bilkei Irén (szerk.): Zala megye levéltára középkori okleveleinek regesztái (1019) 1240-1526 - Zalai gyűjtemény 75. (Zalaegerszeg, 2014)

Bevezető

számomra, hogy a teljes középkori oklevélgyűjteményt ki kell adni regesztakötet formájában. Teljes szövegű kiadásra nem vállalkoztam, ez meghaladta volna a lehetőségeimet.

A regeszták készítésénél felhasználtam Holub József fentebb említett kéziratait, Degré Alajosnak és Szabó Bélának az oklevelek eredeti palliumain szereplő fejregesztáit ill. jegyzeteit. Hasonlóan hasznosítottam a zalavári és a kapornaki hiteleshelyek okleveleihez készült 18. századi Extractus-kötet kivonatait valamint az eddig általam publikált Mohács utáni kora-újkori zalai hiteleshelyi oklevelek (1527-1548) regesztázása során szerzett tapasztalatokat.16 Az oklevelek regesztá- zására továbbra sincs egységes módszer, valószínűleg nem is lehet, más sajátosságokkal bírnak mind a királyi és a többi főméltóságtól érkezett mandátumok, mind a hiteleshelyi oklevelek, mással a megyei kiadványok vagy a magánszemélyek oklevelei. Egy adott levéltár középkori gyűjteményének publikálásakor pedig mindegyikkel találkozik a feldolgozó. Figyelembe kell venni azt is, hogy a regeszták időbeli kerete meglehetősen tág, az Árpád-korból származó oklevelek még egészen más formákat követnek, mint a késő-középkoriak. (Jelen sorok írójának a Hunyadi és a Jagelló-koriakról vannak mélyebb ismeretei.)

A regesztázás során igyekeztem a lehető legtöbb információt megőrizni, de minden előzetes szándékom ellenére sem lettek egységesek a kivonatok, hanem különböző mélységűek. A leginkább részletezőek az általam kutatott Hunyadi- és a Jagelló-kor oklevél-regesztái. A már másutt teljes szövegükben közölt okleveleink esetében többnyire rövidebb regeszták készültek, hiszen ezek szövege bármikor megnézhető. A már kiadott regesztákat rendszerint szó szerint átvettem, (Szentpétery, Fejér, Anjou-kori Oklevéltár, Zsigmondkori Okmánytár, Borsa Iván somogyi regesztái) ezek idézőjelek között olvashatók, közlésükre az apparátusban hivatkozók. Ahol szükséges volt, ott pontosítottam az adatokat. Az átvett regesztákat jelen kötet formai előírásaihoz igazítottam.

Saját regesztáim között olyanok is vannak, amelyeket csak regesztapótló feljegyzésnek lehet minősíteni, ám a további kutatás számára legfontosabb adatokat ezek is megadják. Az oklevelek fizikai állapota (minden középkori oklevelünk restaurált, de pl. a papíroklevelek nagy része a hajtások mentén sérült) sokszor okozott szövegolvasási és értelmezési nehézségeket, erre a tényre az apparátusban utaltam.

Itt hangsúlyoznám, hogy jelen kötet regesztáit inkább a történészek hasznosíthatják, mint a diplomatikával foglalkozók és a jogtörténészek. Előzetes ismeretek híján nem éreztem feladatomnak a jogtörténeti vonatkozások hangsúlyozását.

16 Bilkei Irén: Regeszták 1-2-3. kötet - Lásd az irodalomjegyzékben.

10