Molnár András (szerk.): Zalaegerszegi honvédek a donnál. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred III. zászlóaljának története, 1942-1943 - Zalai gyűjtemény 74. (Zalaegerszeg, 2013)

Molnár András: A 17/III. zászlóalj a Donnál, 1942-1943 - Visszavonulás a Dontól, kitörés az Olim-völgyből (1943. január 27. - február 4.)

községnél, jelentős veszteséget szenvedett, mielőtt február 3-4. körül Sztarij Osz- kolba ért volna.240 A legnagyobb arányú veszteségek e város előtt, február első napjaiban érték a 17/III. zászlóalj maradványait. A zalaegerszegi alakulat a szovjet bekerítők gyűrűk áttörése során, február 1. és február 4. között összesen 211 főt vesztett: 5-en elestek, 1 tartalékos honvéd megfagyott, 205-en pedig eltűntek. Életben maradt társaik közül is sokan megsebesültek vagy fagyási sérülést szenvedtek ezekben a napokban. A rendkívüli hideg a téli védőfelszereléssel jobban ellátott tiszteket sem kímélte. Január 29-én Arató Pál főhadnagyot, a 9. puskásszázad, február 3-án pedig Fáy Jenő századost, a 8. puskásszázad parancsnokát érte másodfokú fagyási sérülés.241

Horváth Ferenc, a 9. puskásszázad őrmestere, aki január 31-én (miután ellopták a sítalpait) maga is fagyási szenvedett, a következőképpen emlékezett a zalaegerszegi zászlóalj - Kaltróy-csoporthoz tartozó - maradványainak Sztarij Osz- kolig tartó visszavonulására. Tíz napon keresztül minden nap egy-egy ellenséges gyűrűt kellett áttörniük, minden reggel harccal kezdődött. A németekkel együtt mentek, mindenütt ők voltak az urak. A hatodik napon elvették a mozgókonyhájukat. Addig legalább teát tudtak főzni. A járműveik elakadtak, a lovakat a németek elszedték, először a kocsikkal együtt, utána a konyhát húzó lovakat is. A sebesülteket ezután már nem tudták magunkkal vinni, a helységekben hagyták őket. Tíz nap alatt érték el Sztarij Oszkolt. Az utolsó nap volt a legveszedelmesebb, ott volt a legtöbb veszteségük. Egy pár lovuk maradt meg összesen. A szállító utakat a németek foglalták el, a magyaroknak a terepen, a járatlan hóban kellett gyalogolniuk. Ha megpróbáltak felkapaszkodni a német járművekre, akkor puskatussal verték le őket, vagy ha nem volt más mód, lelőtték. A harag, a gyűlölet mindenkiben gyökeret vert a németek iránt. Ha faluba értek, a németek elfoglalták a házakat, és ha a magyarok is bementek, kiverték őket. Szalmakupacokat kerestek, vagy krumplisvermeket, és összebújtak, egymást melegítették. Sokan megfagytak közülük, csak az gyalogolt, aki bírta akaraterővel. Horváth őrmester az egyik faluban szerzett egy orosz szánkót, abba fogták be a megmaradt lovakat. Az utolsó áttörési napon már két oldalról lőtték őket. Nyílt terület volt, úgy kellett rajta átrohanni. Egy aknagránát az egyik lovat szétvágta, a másikat súlyosan megsebesítette. Ők a lovak mögött, a szánkót fogva mentek, úgy menekültek meg. Sztarij Oszkolban megpróbálták rendezni a soraikat. Mintegy százan lehettek, akik a zalaegerszegi zászlóalj három századából összegyűltek. Ott egy-két órát tartózkodtak, rögtön indultak tovább. Utána már nem keveredtek harcba.242

240 Szabó Péter 2012. 294. p.

241 HIM KI Veszteségi adatbázis.

242 GM Adattára 1456-90/1. sz. Horváth Ferenc visszaemlékezése 5-6. p. Fagyási sérüléséről: HIM KI Veszteségi adatbázis.

78