Molnár András (szerk.): Zalaegerszegi honvédek a donnál. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred III. zászlóaljának története, 1942-1943 - Zalai gyűjtemény 74. (Zalaegerszeg, 2013)

Molnár András: A 17/III. zászlóalj a Donnál, 1942-1943 - Visszavonulás a Dontól, kitörés az Olim-völgyből (1943. január 27. - február 4.)

24. А 17ДП. zászlóalj visszavonuló honvédéi a tűz körül melegszenek 1943 februárjának elején

Olim-völgybe visszavonuló német és magyar csapatokat ekkorra már teljesen bekerítették a szovjetek. A helyzetet kilátástalannak ítélő hadtestparancsnok, Stomm Marcel vezérőrnagy - nehézfegyverek, kellő lőszer, élelmiszer és egészségügyi ellátás, valamint teljesíthető feladatok hiányában - február 1-jén Orlovkán feloszlatta a III. hadtestet, és katonáinak saját belátására bízta, hogyan törnek át a bekerítésen. Ekkor egyes felelősebben gondolkodó elöljárók - köztük a zalaegerszegi zászlóalj maradványait is magában foglaló csoport parancsnoka, Kaltróy Antal alezredes - úgy döntöttek, hogy egységeiket összetartva, fegyveresen csatlakoznak a jobban felszerelt német csapatok délnyugatnak, Sztarij Oszkol felé irányuló kitörési kísérletéhez.238 239 Péchy György főhadnagy, ezred első segédtiszt emlékei szerint a 17. gyalogezredből kb. 700 fő gyűlt össze az Olim völgyében, „sőt a III. zászlóaljunk még pár géppuskáját is hozta magával. Sajnos csak nagyon kevés lőszerrel. ',239 Kaltróy alezredes csoportja ezek után február 1-jén besorolt a III. hadtest zömének menetoszlopába, mely az előrenyomuló német egységeket követve próbált kitörni a szovjet csapatok gyűrűjéből. A Kaltróy-csoport Sztarij Oszkolig többször került a szovjet csapatok bekerítésébe. Ezek áttörésekor, valamint az ellenséges aknavető és tüzérségi tűz következtében, különösen Gorsecsnojénál és Rogovoje

238 Szabó Péter 1992.18-19. p.; Szabó Péter 1995. 318-319. p.; Szabó Péter 2001. 265-269. p.; Szabó Péter 2012. 290-292. p.

239 HL Tgy. 3184. Péchy György visszaemlékezése 109. p.

77