Molnár András (szerk.): Zalaegerszegi honvédek a donnál. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred III. zászlóaljának története, 1942-1943 - Zalai gyűjtemény 74. (Zalaegerszeg, 2013)

Molnár András: A 17/III. zászlóalj a Donnál, 1942-1943 - Téli védelmi harcok (1942. december - 1943. január 12.)

Németh József, a 8. puskásszázad (december 26-án előléptetett) tizedese, aki biztosító rajparancsnokként vett részt a december 30-ai vállalkozásban, így örökítette meg naplójában a történteket: délután 6 órakor „megkezdődött a támadás, a tüzérség rettenetes tüzet zúdított alig 600 méteres körzetre. Mintegy 1400 lövés dördült el kisebb-nagyobb mintájú ágyúkból. Óriási hangzavar támadt, égett, füstölt minden. Tüzérségi tűz után megindult a gyalogság támadása. Az este vaksötét volt, nagy hó és igen hideg, csak úgy dideregtünk. A támadás megkezdődött, rajommal én is részt vettem ebben a küzdelemben. Én és egy puskás raj a balszárnyon biztosítottunk. Nehéz feladat volt, a kézigránátok, mint valami jégeső, úgy hullott[ak] és robbantak. Néha egy-egy jajgatás és segítségért kiáltozó hang vegyült e pokoli zajba. A hozzám beosztott puskások közül egy sebesültünk lett, comblövést kapott. A másik részeken sok sebesült és pár halott volt, a támadás nem sikerült, visszavonultunk. A 2. nehézpuskás rajból egy ember menekült meg épen, a többi megsebesült. A rajparancsnok pár napra rá meg is halt, tizedes bajtársam volt."187

A támadás kudarcának több oka is volt. Horváth Ferenc őrmester emlékei szerint az arcvonal közelében élő civil lakosság állandóan tájékoztatta a magyar tervekről a szovjeteket, így azok felkészülhettek a támadásra, és december 30-án közvetlenül a Don partjára húzódtak vissza állásaikból. A honvédek azt hitték, hogy nincsenek ott a szovjetek, mert a fedezékek üresek voltak. Könnyelművé váltak, és amikor a Don-parton erős tűz érte őket, kénytelenek voltak meghátrálni.187 188 Kemendy Géza tartalékos hadnagy, a 17/II. zászlóalj vonatparancsnoka hasonlóképpen értesült a történtekről: „Az állásokból kivonták az összes oroszt hátra, a Don partjának védelme alá, és amikor az állásokat szétverte a tűz, a rohamszázad megindult, a tüzérségi tűz hátrahelyezése pillanatában, [...] az oroszok visszafutottak eredeti állásukba, és pusztító tűzzel fogadták a rohamszázadot. 20-25 százalékos vesztesége lett a századnak. "189 Az ellentámadást indító szovjetek súlyosan megsebesítették a vállalkozás vezetőjét, a 17/1. rohamszázad parancsnokát, Kékedy Tibor főhadnagyot is (kézigránát szilánkja verte ki a bal szemét), mire a szakasza - sérült parancsnokát fedezve - visszavonult az előretörő ellenség elől.190

A 17/III. zászlóalj - melynek nehézfegyverzete december elején 36 db golyószóróból, 15 db géppuskából, 6 db nehézpuskából, 5 db gránátvetőből, 4 db ak187 Németh József naplója 33-34. p. Közli: Frontnaplók a Don-kanyarból 41-42. p. A „gennyfolt" elleni támadás tüzérségi és aknavető támogatásáról: Vida István 1996. 55. p.; Sipos Béla szakaszvezető harctéri naplója, 1942-1943. In: Frontnaplók a Don-kanyarból 93-94. p.

188 GM Adattára 1456-90/1. sz. Horváth Ferenc visszaemlékezése 4. p.

189 Kemendy Géza: Harctéri emlékeim 1942-1943. Gépelt kézirat. Keszthely, 1972. 290-291. p. (Dr. Sza- lay Csabáné, Kemendy Borbála birtokában, Vonyarcvashegyen. A visszaemlékezés 1. sz., eredeti mellékleteket is tartalmazó példányának másolata: HL Tanulmánygyűjtemény 4096.) Közli: Kemendy Géza 2012.168-169. p.

190 Kemendy Géza 2012. 169. p.; HL Tgy. 3184. Péchy György visszaemlékezése 100. p.; Szabó József naplója 18. p. (Közli: Molnár András 2011. 593. p.)

66