Molnár András (szerk.): Zalaegerszegi honvédek a donnál. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred III. zászlóaljának története, 1942-1943 - Zalai gyűjtemény 74. (Zalaegerszeg, 2013)

Molnár András: A 17/III. zászlóalj a Donnál, 1942-1943 - Előrenyomulás a Donig és folyómegfigyelés (1942. július 3. - augusztus 14.)

tott nála. Fő, hogy vezérkari társa, pláne szintén hadiakadémiai tanár, kapjon kitüntetést - ez volt a lényeg.”123

Németh Ferenc vezérkari őrnagy augusztus végén a hadsereg-parancsnokságra került, és átmenetileg ismét Závodszky István századosnak adta át a 17/III. zászlóalj parancsnokságát. Závodszky azonban nem sokáig vezethette zászlóalját, mert megromlott egészségi állapota miatt a hátországba szállították gyógykezelésre. Ezt követően szeptember 16-ától Piros László alezredes lett a zalaegerszegi zászlóalj parancsnoka, és az is maradt, egészen a visszavonulásig.124

Závodszky István százados évekkel később is keserűséggel gondolt az esetre, és a vele szemben elkövetett méltánytalanságra az alábbi magyarázatot adta a tiszti személyi anyagában található önéletrajzában: a keleti hadszíntéren „a legénység minden vonatkozásban való kímélése folytán ennek szeretetét érdemeltem ki, és elismerésül az ezreden belül »Závodszky apánk« névvel jelölt meg. Ezzel szemben volt elöljáróim »szociális, demokratikusan gondolkozónak« minősítettek. Ennek folyamánya- képpen, és mert nem voltam Ludovikás tiszt, 12 havi első vonalbeli harctéri szolgálat után még csak hadosztályparancsnoki dicséretet se kaptam. "125

Hasonlókat tapasztalt Závodszky István százados és katonái kapcsolatáról az az országgyűlési küldöttség is, amelyik 1942 szeptemberének elején kereste fel a doni arcvonalat. A küldöttség egyik tagja, egy Vas megyei országgyűlési képviselő arról számolt be a korabeli sajtónak, hogy a Závodszky István százados vezette zalaegerszegi, és a Kaltróy Antal alezredes vezetése alatt lévő Csáktornyái zászlóaljaknál példás katonaszellem uralkodik. A képviselő azt tapasztalta, hogy „a két zászlóaljparancsnok egyénisége a legszeretetreméltóbb testvéri viszonyt teremtette meg a vezetők és vezetettek között. A honvédek rajongással beszélnek parancsnokaikról, és hajlandók értük a poklok tüzébe is menni. "126

Koszorú Imre tartalékos zászlós, géppuskás szakaszparancsnok visszaemlékezése szerint is „kitűnő katona, kiváló ember" volt a beosztottjaira szinte fiaiként tekintő Závodszky István százados.127 Koszorú Imre Závodszky bátorságára jellemző epizódként említette, hogy a százados zászlóaljparancsnokként, a tyimi előretörés idején, harc közben „állva adta ki a parancsokat, mégsem érte találat, míg csapatában fekve hallgató beosztottját találat érte”.128

из HL Tgy. 3184. Péchy György visszaemlékezése 73-74. p.

124 HL Tgy. 3184. Péchy György visszaemlékezése 94. p.; HL 2. hds. ir. 22. d. M. kir. 17. h. gye. hadi- napló-mellékletei 246. sz. M. kir. 17. honvéd gyalogezred. Tiszti beosztási névjegyzék. I. Névszerint. 1943. január 1.; Kemendy Géza 2012.121. p. 206. jegyzet.

125 HIM KI Závodszky István 78205. sz. ti. ogy. Závodszky önéletírása, Zalaegerszeg, 1951. július 1. l.p.

126 Zalai Magyar Élet 1942. szeptember 22. (213. sz.) 1. p.

127 Koszorú Imre visszaemlékezései. „Életem" 5. p.

128 Koszorú Imre visszaemlékezései. „Emlékezés" 8. p.

46