Molnár András (szerk.): Zalaegerszegi honvédek a donnál. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred III. zászlóaljának története, 1942-1943 - Zalai gyűjtemény 74. (Zalaegerszeg, 2013)

Molnár András: A 17/III. zászlóalj a Donnál, 1942-1943 - A tyimi áttörés (1942. június 28. - július 2.)

ból álló kis helységből. A zalaegerszegi zászlóalj honvédéi átfésülték az elhagyott falut, majd azon átérve ismét erősebb ellenállásba ütköztek, be kellett ásniuk ma­gukat. (Horváth őrmester itt segített lövészgödröt ásni az egyik, karlövést kapott katonájának, akit be is kötözött.) A 9. puskásszázad nyílt terepen, több sebesültet veszítve folytatta az előrenyomulást, és estig kb. két-három km mélységben ha­tolt be az áttört szovjet arcvonal mögé. Sötétedés után megérkezett a meleg étel, összeszedték és hátra szállították a sebesülteket, rendezték az egységeket, az első vonalban lévők pedig éjszakára beásták magukat.84 A 17/11. zászlóalj mögött, második vonalban előrenyomuló zalaegerszegi ala­kulat egyes szakaszai már június 28-án hajnalban a szovjet utóvédek géppuska- tűzébe kerültek, a fákról pedig mesterlövészek lőttek rájuk robbanó és gyújtó (nyomjelzős) golyókkal.85 Koszorú Imre hadapród őrmester, a 17/ III. zászlóalj géppuskás századának szakaszparancsnoka a 8. puskásszázad támogatására volt beosztva géppuskásaival e napon. Amikor a puskásszázad parancsnoka, Horváth Ferenc hadnagy súlyosan megsebesült, átmenetileg a hadapród őrmester vette át tőle a század vezetését, ám rövidesen őt is találat érte. Koszorú Imre az alábbia­kat írta visszaemlékezésében az előrenyomulás kezdetéről, illetve megsebesülé­sének körülményeiről: „Megtörtént az áttörés, mi is megindultunk. Egy nyárfasornak a lombozatából ellenséges mesterlövészek kezdték meg munkájukat. Szakaszom géppuská­ja percek alatt kilövést kapott, irányzóm fejlövésben azonnal meghalt. Helyettese nem tu­dott tüzelni, mert a géppuska hűtőburkát is találat érte, használhatatlanná vált. Biztosí­tott századom parancsnoka, Orbán Ferenc főhadnagy [pontosabban Horváth Ferenc had­nagy] két mell-lövésnél sem adta át a parancsnokságot. Altesti lövést kapott, csak akkor adta át a parancsnokságot. Kemény harcos volt. Nem sokáig vezettem a századot, mert a fán lévő mesterlövészek világító lövedékkel bal karom csuklóm felett átlőtték. A lövedék három ujjam inát szakította át, zubbonyomat meggyújtotta, és sisakomon vett gellert. Szerencsémre, mert fejembe mehetett volna a lövedék. Egy mellém csapódó, Kovács János nevű őrvezető látott el elsősegéllyel."86 A Koszorú Imre hadapród őrmester géppus­kásait feltartóztató, mintegy 16-20 főnyi szovjet utóvédet végül a 17/III. zászlóalj nehézfegyverszázadának egyik páncéltörő ágyújával tették ártalmatlanná.87 A zalaegerszegi zászlóalj 8. puskásszázadának őrvezetője, Németh József a következőképpen örökítette meg naplójában a június 28-án történteket: „ 1/2 5 h­84 Horváth Ferenc visszaemlékezése hangszalagon II. Egyes részletei röviden: GM Adattára 1456- 90/1. sz. Horváth Ferenc visszaemlékezése 3. p. 85 Koszorú Imre visszaemlékezései. „Emlékezés" 2., 31. p., „Életem" 12. p. 86 Koszorú Imre visszaemlékezései. „Kurszk-Tyim-i áttörés" 2. p. Koszorú Imre szerint Horváth Fe­renc hadnagy két tüdőlövés után sem akarta átadni századának vezetését, azt csak akkor tette meg, amikor harmadszorra ágyékon találták: „akkor vérző mellel, hassal a földre feküdt, és azt mondta: »Most átadom a századparancsnokságot!«" („Emlékezés" 2. p.) 87Koszorú Imre visszaemlékezései. „Kurszk-Tyim-i áttörés" 2. p., „Életem" 12. p., „Emlékezés" 2., 31. p. 36

Next

/
Oldalképek
Tartalom